Sziasztok! J
Múlt héten akartam felrakni részt
de persze, hogy pont akkor kellet a laptopot telepíteni! Nagyon rosszul esett
mert tehetetlen voltam. A telefonommal meg semmire nem megyek! :(
Remélem eddig meg vagytok
elégedve velem a késéseim és a hülyeségeim ellenére is! Ha valami nem tetszik
akkor nyugodtan írd le a véleményedet és próbálok építkezni belőle. Nagyon
sajnálom ha nem tetszik a történet mivel az eddigi 4 rendszeres olvasóm helyett
ma már azt láttam hogy csak 3 van. Bevallom nagyon rosszul esett, de nem
felelhetek meg mindenkinek! Azt szeretném ha tudnátok hogy nem találom ki előre
(egyelőre) hogy mi lesz a történetben..nekem ez még nem megy. Csak leülök a gép
elé és akkor jutnak eszembe dolgok sajnálom ha ezzel nem nyerem el mindenki
tetszését, de ez van. Egyértelműen kezdő vagyok és ez az írásaimon is látszik
szóval legyetek velem elnézőek!
Jó olvasást! xx
Köszönöm azoknak akik kitartanak
mellettem! <3
7. fejezet
Louis
Furcsa érzésre keltem fel. Nem
vagyok egyedül az ágyamban. Kicsit megmozgattam a kezeimet csak hogy érezzem
hol is vannak. Ezt a tevékenységemet gyorsan abba is hagytam. Felkaptam a
fejemet és megláttam Harry-t. Kissé szétnyílt ajkain fújta ki a levegőt
miközben természetesen úgy nézett ki mint egy angyal. Szóval ugyanúgy ahogy
mindig.
A kezeimet is megtaláltam.
Egyiket Harry vállán a másikat pedig a mellkasán. Hirtelen megijedtem és
elkaptam a kezeimet. Erre megmozdult. Mocorgott egy kicsit és jobban felém fordult.
Óvatosan visszafeküdtem az ágyba.
A plafont bámultam..ez fura. Hogy került ide? Nem mintha bánnám! Erről szó
sincs. Mikor ezt meguntam szemeimnek hasznosabb tevékenységet találtam. Fejemet
felé fordítottam és csak bámultam a kisimult arcát. Ez volt a kedvenc
időtöltésem. Egész nap tudnám csak nézni, de..eszembe jutott. Hát persze.
Tegnap este horrort néztünk. Mármint ő nézte én meg inkább őt. Aztán felhozott
ide és adtam neki egy puszit. Egy héttel ezelőtt ettől megijedtem volna, de
most más a helyzet. Már nem félek. Visszatettem a kezemet a vállára. Szeretem
őt!
Eszembe jutott hogy csinálhatnánk
egy kis programot..hogy még közelebb kerüljünk. Talán elmehetnénk valahova
kirándulni. Ez jó ötlet, de ma valószínűleg esni fog. Majd kiderül.
Kikászálódtam az ágyból, bár
nehezemre esett. Maradtam volna így örökre, de ha véghez akarom vinni a tervem
akkor készülődnöm kell. Kiosontam a mosdóba és fogat illetve arcot mostam. A
tükörből egy erősebb ember nézett vissza. Erősebb mint én voltam.
Visszamentem a szobába hogy
felvegyek valamit. Ő még mindig aludt. Halkan kinyitottam a gardróbomat abban a
reményben, hogy találok valami viselhető és egyben kényelmes darabot. Felvettem
a szürke melegítőnadrágomat és az első kezembe akadó lila pólót.
Lementem a konyhába hogy
készítsek valami reggelit magamnak. Csináltam egy sonkás szendvicset és
lefőztem magamnak egy liter teát. Erre van szükségem. Miután megreggeliztem
bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem a kanapén. Az óra még csak 9:37-et
mutatott. Hagyom még Harry-t aludni. Ha elkészül akkor indulhatunk. Az idő nem
volt kifogástalan de nekünk meg fog felelni.
Lépteket hallottam a lépcsőről.
Niall jött le egy szál gatyában.
-Szia! .köszöntem neki. –Hogyhogy
ilyen korán fent vagy?
De nem válaszolt csak üveges
tekintettel ment tovább míg el nem érte célját..a hűtőt. Kinyitotta és kivett
minden mozgathatót. Amit elbírt a kezével azt fogta és ahogy lejött úgy most
elindult fel a lépcsőn. Én csak tátott szájjal néztem végig az egészet. Eddig
is tudtam, hogy alvajáró e nem hittem volna hogy fel-alá mászkál a házban és
pakolászik….na meg persze eszik. Erre majd odafigyelek nehogy leessen a lépcsőn
vagy valami.
Újra a tévére koncentráltam. Már
kezdtem elmerülni a sorozatban amikor megint neszre lettem figyelmes. Ismét a
lépcső felől jött a hang.
-Niall ha megint mászkálsz
esküszöm az ágyadhoz kötözlek. És ne gondold hogy nem teszem meg!
-Niall mászkál? –kérdezte egy
mély rekedtes hang. Aztán leért a lépcsőn és villantott egy hibátlan mosolyt.
-Um..igen. Az előbb…nem fontos.
-Héé! Hát nekem nem is csináltál
reggelit? –kérdezte tettetett sértődöttséggel miközben ajkait lebiggyesztette.
-Azt ki kell érdemelni! –incselkedtem.
-Igen? És mivel? –kérdezte.
-Azzal hogy gyorsan felöltözöl és
elkészülsz, mert megyünk a hegyekbe! –közöltem vele mosolyogva.
-Igen? Ilyen időben? –kérdezte szintén
mosollyal az arcán.
-Miért is ne?
-Oké! Miért is ne! Gyerünk. –azzal
felindult a lépcsőn, de visszafordult. -5 perc és kész vagyok! De csinálj nekem
reggelit! –kacsintott.
Harry
Gyorsan felsiettem a saját
szobámba. Elővettem a fekete farmeromat, de aztán meggondoltam magam. Inkább
valami kényelmeset veszek fel. Felvettem egy laza barna nadrágfélét. Igazából
se nem farmer se nem melegítőnadrág. Valahol a kettő között de én szerettem.
Kerestem hozzá egy sötétkék pólót és indultam is a fürdőmbe. A házban minden
szobához tartozott egy saját fürdőszoba, de ezenkívül az emeleten és a
földszinten is van egy. Fogat mostam és egy kicsit eligazítottam a hajamat.
Késznek nyilvánítottam magamat
szóval leindultam a konyhába. És ott volt a konyhaasztalon a reggelim. Egy
sonkás szendvics és tea. Hm.
Miután végeztem a reggelivel a
tányért és a bögrét a mosogatóba tettem. A nappaliba mentem, de nem találtam
ott. Hol lehet? Felszaladtam a szobájába de ott sem találtam. Felkaptam a
zsekimet és kiszaladtam az udvarra. Ott sem volt. Megálltam egy pillanatra.
Motorzúgást hallottam a garázsból. Az ajtó lassan felemelkedett és a fekete
Range Rover-em hajtott ki Louis-val a vezetőülésben.
Az autó mellettem állt meg.
-Hát te? Felkutattam utánad a
házat! –mondtam.
-Ne haragudj. Csak kiálltam a
kocsival hogy minél hamarabb elindulhassunk. –mondta és bevetette a kiskutya
szemeket.
-Rendben, de többet ne csinálj
ilyet!
-Oké! –mondta egy mosoly
kíséretében és már túl is tette magát rajta.
Fogtam magam és beszálltam. Körülbelül
fél óra alatt megérkeztünk. Egy kis hegyes-völgyes területre érkeztünk.
Gyönyörű volt még így is hogy be volt borulva.
Mire föleszméltem a látványból
azt vettem észre hogy Lou már kiszállt. Követtem a példáját mire orromat
megcsapta a friss hegyi levegő.
-Lou! Ez a hely csodálatos! De
mit is fogunk itt pontosan csinálni? –kérdeztem.
-Hát túrázunk egyet! –mondta de
már fent volt a meredek dombon. Meg sem állt csak futott fölfelé.
-Hé, várj meg!
-Én egy kicsit lassabban mentem.
Miközben fölfelé araszoltam a lépteimet figyeltem. Ennek az lett az eredménye
hogy mire fölértem az erdőbe Lou sehol nem volt.
Lou! –kiáltottam el magam. Hangom
visszhangzott.
-Remek. Most itt maradtam
egyedül! –motyogtam magamnak.
Elindultam az erdőn leresztül.
Nem siettem sehová. Az egyik fán épp mókusok szaladgáltak, a másikon pedig
madarak fészkeltek. Nagyon aranyosak voltak. Jó volt a természetben. Ez a régi
időkre emlékeztetett. Amikor még Holmes Chapel-ben laktam. Nem volt se hírnév,
se One Direction, se Louis. Emlékszem volt egy gyönyörű terület a város
közelében. Hasonló ehhez csak még sokkal gyönyörűbb. Volt ott egy patak egy kis
híddal, de én sosem azt használtam. Mindig átugrottam a víz fölött egyészen 12
éves koromig. Akkor nem egyedül mentem. Megosztottam a titkos kis helyem egy
lánnyal. A hidacskán keltünk át és elsétáltunk egészen a kőkerítésig. Amikor
gondolkodnom kellett mindig ot ücsörögtem és csak néztem a tájat. Ott csattant
el az első csókom is. Azzal a lánnyal..emlékszem osztálytársak voltunk és az
anyukáink is találkozgattak időnként. Szőke haja volt és zöld szemei. Emily-nek
hívták.Kedveltem, de aztán megismertem hogy milyen is igazából és
kiábrándultam. Ellenséges volt és bántott másokat. Évekig nem beszéltünk és
utána már ha akartuk volna sem találkozhattunk volna. Mivel 2010 nyarán
jelentkeztem az x faktorba……….
Gondolatmenetemből az szakított
ki hogy valaki belémütközött.
-Lou! Mit csinálsz? Merre voltál?
-Ne haragudj! De azt hittem
láttam Kevin-t szóval utána indultam. De aztán kiderült, hogy csak egy mókus
volt..-mondta csalódottan.
-Nem baj! Az a lényeg hogy
megvagy! Aggódtam miattad! –húztam magamhoz erősen.
Viszonozta az ölelésemet és
egymás karjaiban tartottuk egymást. Egy kis tisztáson voltunk aminek a végén
egy szakadék volt. A kilátás tökéletes volt. Percekig álltunk így a süvítő
szélben. Mikor tekintetemet újra az előttem álló fiúra emeltem egy világoskék
szempárral találtam magamat szembe.
Nem szóltam semmit. Csak néztem
és mosolyogtam. Egy kis idő múlva ő is mosolyra húzta a száját.
Adtam egy puszit az arcára mitől
csak még jobban mosolyogtunk. Mikor tekintetünk újra összeért a mosoly
alábbhagyott. Kínzó lassúsággal közeledni kezdett az arcom felé.
Ez nem lehet igaz. Tudtam..végig
tudtam hogy úgy érez ahogy én. Hihetetlen érzés fogott el. Akarom én ezt? Hogy
a fenébe e akarnám egész idáig erre vártam. Már éreztem a leheletét a bőrömön
Centik választották el egymástól
ajkainkat. Aztán valami elképzelhetetlen történt.
Ismerős dallamra lettem
figyelmes. A bal zsebemben a zúgás nem akart abbamaradni. Miért?
Gyorsan eltávolodtunk egymástól
mintha csak bomba robbant volna közöttünk. Nem így akartam..francba.
Gyorsan elővettem a telefonomat
és felvettem. Rég nem hallot hangra lettem figyelmes és annak ellenére hogy
megszakított valami fontosat örültem neki.
-Gemma?
Gemma
-Harry! Hogy vagy öcsi?
-Gemma? –kérdezte.
-Persze hogy én mit gondoltál?
-Ne-nem néztem meg a számodat. És
mesélj, hogy vagy?
-Jól vagyok. Azért hívtalak hogy
elmondjak valamit.
-Micsodát?
-Ez egy meglepetés Harry..tőlem
neked. Szóval nagyon meg kell majd lepődnöd, érted?
-Meglepetés? Miről beszélsz? –kérdezte
izgatottan.
-Hát arról hogy meglátogatlak
öcskös..-magyaráztam neki.
-Komolyan? Mikor? Hogy? És
mégis..
-Állj, álj, állj, állj, áll.
Nyugi! Tudom hogy örülsz de a meglepetésemnek van egy másik része is.
-Micsoda? –kérdezte.
-Remélem nem fog gondot okozni..
-Mi? Gemma bármi is az biztos
elintézzük! Miről van szó? –kérdezte érdeklődve.
-Szóval. Amúgy is elég nagy az a
ház. Biztos megoldjuk valahogyan. Tehát arról van szó, hogy elhívtam két
barátnőmet is. Ha nem baj.
-Dehogyis. Jöjjenek nyugodtan.
Semmi baj. Találunk nekik helyet!
-Hálisten! Reméltem hogy nem okoz
nektek problémát.
-Dehogyis! És mikor jöttök?
-Az az igazság hogy már taxiban
ülünk és körülbelül egy óra múlva odaérünk. MEGLEPETÉÉÉÉS!!!! Szóval készülj
fel! Imádlak. Szia.
Harry
-Már a taxiban? Dé én nem vagyok
otth..Gemma?
-Valami baj van? –kérdezte Lou.
-Nem, dehogy. Csak Gem hívott.
Idejönnek hozzánk?
-Jönnek? Gemma és..?
-És két barátnője. Nem ismerem
őket. –mondtam.
-És mikor jönnek? –kérdezte
-Nemsokára itt vannak..
-Akkor most visszaindulunk?
-Ha nem baj!
-Nem, dehogy. Amúgy is rosszra
fordul az idő.
Elinultunk lefelé. Most egmás
mellett haladtunk néma csöndben. Aztán Lou megcsúszott egy kicsit a földön.
Gyorsan elkaptam a karjánál így nem esett el.
-Köszi! –mondta.
-Semmiség!
Az út további részében a
biztonság kedvéért egymás kezét fogva mentünk le kocsiig. Nem nézett rám a tájat bámulta. Apró
mosoly bújkált a szája szélén. Ez tetszett. Nem tudta elrejteni.
Az út hazafelé csöndben telt, de
ez nem kínos csönd volt. Inkább békés. Következtető.
Miután hazaértünk kupaktanácsot
tartottam a nappaliban.
-Szóval hárman jönnek? –kérdezte Zayn.
-Igen. Egy kicsit rendbe kéne
szedni a házat. –mind egyetértően bólogattak és indultak volna elkezdeni de
megállítottam őket.
-Ja és mivel a házban csak 6
szoba van ezért egyik a vendégszobában, egyik Niall szobájában, egyik pedig
nálam fog aludni.
-Ezaz! –lelkesedett Niall!
-Hé! Miért pont nálatok? –kérdezte
Liam.
-Csak! Neked és Zaynnek egyébként
is barátnőtök van. –mondtam.
-Jogos! –helyeselt Zayn.
-Na de most menjetek és
próbáljátok egy kicsit rendbe szedni a házat. Pakoljatok össze, szellőztesetek,
ilyenek. Maximum fél óra és itt lesznek.
Amint kész lettünk a takarítással
a nappaliba gyűltünk és vártunk. Az eső szakadni kezdett vilámlott és
mennydörgött. Hamarosan megérkezett a taxi. Bár a zuhogó esőtől egy kicsit
zavarosan de láttuk ahogy kiszállnak. A taxis kinyitotta az ajtót nekik és
esernyővel kísérte őket a kapuig. Legalábbis kettőt. Másik kezével egy nagy
bőröndöt húzott esernyős kezén pedig táskák csüngtek.
A harmadik lány nagy nehezen
kikászálódott a kocsiból. Hátraevickélt a csomagtartóhoz és fölnyitotta azt. Kivett
egy nagy bőröndöt, de a művelet alatt megcsúszott és a fenekére esett. Vicces
látvány volt de sajnáltam. A taxis vele miért nem udvarias. Egy igazi bunkó.
Mikor a bőröndökkel megvolt
táskákat vett ki és elindult a kapu felé, de a taxis megállította. Valamit
mutogatott neki, mire a lány otthagyta a holmikat visszament a kocsihoz és
becsukta az egyik ajtót plusz a csomagtartó fedelét is lecsukta. A taxis
magyarázott még neki valamit mire a lány pénzt adott neki. A ’férfi’ csak
megcsóválta a fejét mire a lány még több pénzt adott neki. Ez az egész jelenet
undorító volt.
-Niall! –szólítottam az ír srácot
aki a félig nyitott ajtóban állt.
-Tessék?
-Hová igyekszel? Segítened kéne a
lánynak.
-Oda indultam! –mosolygott!
-Helyes! –mondtam. A kis ír manó
már úton is volt a lányhoz aki a csomagokkal bajlódott. Mikor odaért a lány
nagyon megörült. Megölelte. Nialler viszonozta..kicsit túl sokáig is.
Mindez egy perc alatt játszódott
le. Arra eszméltem föl hogy a másik két lány épp bejön a bejárati ajtón.
Mindenki nagy mosollyal várta
őket, de aztán az én arcomról lefagyott..
-Sziasztok! –mondta Gemma és a
nyakamba ugrott. Amíg a többiek köszöntek neki a másik lány álszentül
mosolyogva nézett a szemeimbe.
-Fiúk ő itt az egyik barátnőm..
-Emily…..vágtam közbe
Remélem tetszett ez a rész!
Mostmár kellett valami izgalom is. Túl egyszerű lett volna ha csak úgy
összejönnek! :P A dolgok kezdenek bonyolulttá válni. Sok-sok minden vár még
rájuk!
KÉRLEK ÍRJATOK VÉLEMÉNYT
KOMMENTBE! JÖHET MINDEN! HA TETSZETT A RÉSZ AKKOR IRATKOZZ FEL! J))
Jaj, ez az Emily. Kíváncsivá tettél! Örvendek, hgoy nem egy átlagos blog, ahol könnyedén összejönnek. Nagyon várom a kövit! :)
VálaszTörlésEz volt a célom! :) Örülök hogy tetszett!
TörlésHa lehetséges akkor próbálom a napokban hozni a részt! xx
Nagyon jó lett, imádom! Így tovább :)
VálaszTörlés