2014. március 15., szombat

7. fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! J
Múlt héten akartam felrakni részt de persze, hogy pont akkor kellet a laptopot telepíteni! Nagyon rosszul esett mert tehetetlen voltam. A telefonommal meg semmire nem megyek! :(

Remélem eddig meg vagytok elégedve velem a késéseim és a hülyeségeim ellenére is! Ha valami nem tetszik akkor nyugodtan írd le a véleményedet és próbálok építkezni belőle. Nagyon sajnálom ha nem tetszik a történet mivel az eddigi 4 rendszeres olvasóm helyett ma már azt láttam hogy csak 3 van. Bevallom nagyon rosszul esett, de nem felelhetek meg mindenkinek! Azt szeretném ha tudnátok hogy nem találom ki előre (egyelőre) hogy mi lesz a történetben..nekem ez még nem megy. Csak leülök a gép elé és akkor jutnak eszembe dolgok sajnálom ha ezzel nem nyerem el mindenki tetszését, de ez van. Egyértelműen kezdő vagyok és ez az írásaimon is látszik szóval legyetek velem elnézőek!


Jó olvasást! xx
Köszönöm azoknak akik kitartanak mellettem! <3

7. fejezet
Louis
Furcsa érzésre keltem fel. Nem vagyok egyedül az ágyamban. Kicsit megmozgattam a kezeimet csak hogy érezzem hol is vannak. Ezt a tevékenységemet gyorsan abba is hagytam. Felkaptam a fejemet és megláttam Harry-t. Kissé szétnyílt ajkain fújta ki a levegőt miközben természetesen úgy nézett ki mint egy angyal. Szóval ugyanúgy ahogy mindig.
A kezeimet is megtaláltam. Egyiket Harry vállán a másikat pedig a mellkasán. Hirtelen megijedtem és elkaptam a kezeimet. Erre megmozdult. Mocorgott egy kicsit és jobban felém fordult.
Óvatosan visszafeküdtem az ágyba. A plafont bámultam..ez fura. Hogy került ide? Nem mintha bánnám! Erről szó sincs. Mikor ezt meguntam szemeimnek hasznosabb tevékenységet találtam. Fejemet felé fordítottam és csak bámultam a kisimult arcát. Ez volt a kedvenc időtöltésem. Egész nap tudnám csak nézni, de..eszembe jutott. Hát persze. Tegnap este horrort néztünk. Mármint ő nézte én meg inkább őt. Aztán felhozott ide és adtam neki egy puszit. Egy héttel ezelőtt ettől megijedtem volna, de most más a helyzet. Már nem félek. Visszatettem a kezemet a vállára. Szeretem őt!
Eszembe jutott hogy csinálhatnánk egy kis programot..hogy még közelebb kerüljünk. Talán elmehetnénk valahova kirándulni. Ez jó ötlet, de ma valószínűleg esni fog. Majd kiderül.
Kikászálódtam az ágyból, bár nehezemre esett. Maradtam volna így örökre, de ha véghez akarom vinni a tervem akkor készülődnöm kell. Kiosontam a mosdóba és fogat illetve arcot mostam. A tükörből egy erősebb ember nézett vissza. Erősebb mint én voltam.
Visszamentem a szobába hogy felvegyek valamit. Ő még mindig aludt. Halkan kinyitottam a gardróbomat abban a reményben, hogy találok valami viselhető és egyben kényelmes darabot. Felvettem a szürke melegítőnadrágomat és az első kezembe akadó lila pólót.
Lementem a konyhába hogy készítsek valami reggelit magamnak. Csináltam egy sonkás szendvicset és lefőztem magamnak egy liter teát. Erre van szükségem. Miután megreggeliztem bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem a kanapén. Az óra még csak 9:37-et mutatott. Hagyom még Harry-t aludni. Ha elkészül akkor indulhatunk. Az idő nem volt kifogástalan de nekünk meg fog felelni.
Lépteket hallottam a lépcsőről. Niall jött le egy szál gatyában.
-Szia! .köszöntem neki. –Hogyhogy ilyen korán fent vagy?
De nem válaszolt csak üveges tekintettel ment tovább míg el nem érte célját..a hűtőt. Kinyitotta és kivett minden mozgathatót. Amit elbírt a kezével azt fogta és ahogy lejött úgy most elindult fel a lépcsőn. Én csak tátott szájjal néztem végig az egészet. Eddig is tudtam, hogy alvajáró e nem hittem volna hogy fel-alá mászkál a házban és pakolászik….na meg persze eszik. Erre majd odafigyelek nehogy leessen a lépcsőn vagy valami.
Újra a tévére koncentráltam. Már kezdtem elmerülni a sorozatban amikor megint neszre lettem figyelmes. Ismét a lépcső felől jött a hang.
-Niall ha megint mászkálsz esküszöm az ágyadhoz kötözlek. És ne gondold hogy nem teszem meg!
-Niall mászkál? –kérdezte egy mély rekedtes hang. Aztán leért a lépcsőn és villantott egy hibátlan mosolyt.
-Um..igen. Az előbb…nem fontos.
-Héé! Hát nekem nem is csináltál reggelit? –kérdezte tettetett sértődöttséggel miközben ajkait lebiggyesztette.
-Azt ki kell érdemelni! –incselkedtem.
-Igen? És mivel? –kérdezte.
-Azzal hogy gyorsan felöltözöl és elkészülsz, mert megyünk a hegyekbe! –közöltem vele mosolyogva.
-Igen? Ilyen időben? –kérdezte szintén mosollyal az arcán.
-Miért is ne?
-Oké! Miért is ne! Gyerünk. –azzal felindult a lépcsőn, de visszafordult. -5 perc és kész vagyok! De csinálj nekem reggelit! –kacsintott.

Harry
Gyorsan felsiettem a saját szobámba. Elővettem a fekete farmeromat, de aztán meggondoltam magam. Inkább valami kényelmeset veszek fel. Felvettem egy laza barna nadrágfélét. Igazából se nem farmer se nem melegítőnadrág. Valahol a kettő között de én szerettem. Kerestem hozzá egy sötétkék pólót és indultam is a fürdőmbe. A házban minden szobához tartozott egy saját fürdőszoba, de ezenkívül az emeleten és a földszinten is van egy. Fogat mostam és egy kicsit eligazítottam a hajamat.
Késznek nyilvánítottam magamat szóval leindultam a konyhába. És ott volt a konyhaasztalon a reggelim. Egy sonkás szendvics és tea. Hm.
Miután végeztem a reggelivel a tányért és a bögrét a mosogatóba tettem. A nappaliba mentem, de nem találtam ott. Hol lehet? Felszaladtam a szobájába de ott sem találtam. Felkaptam a zsekimet és kiszaladtam az udvarra. Ott sem volt. Megálltam egy pillanatra. Motorzúgást hallottam a garázsból. Az ajtó lassan felemelkedett és a fekete Range Rover-em hajtott ki Louis-val a vezetőülésben.
Az autó mellettem állt meg.
-Hát te? Felkutattam utánad a házat! –mondtam.
-Ne haragudj. Csak kiálltam a kocsival hogy minél hamarabb elindulhassunk. –mondta és bevetette a kiskutya szemeket.
-Rendben, de többet ne csinálj ilyet!
-Oké! –mondta egy mosoly kíséretében és már túl is tette magát rajta.
Fogtam magam és beszálltam. Körülbelül fél óra alatt megérkeztünk. Egy kis hegyes-völgyes területre érkeztünk. Gyönyörű volt még így is hogy be volt borulva.
Mire föleszméltem a látványból azt vettem észre hogy Lou már kiszállt. Követtem a példáját mire orromat megcsapta a friss hegyi levegő.

-Lou! Ez a hely csodálatos! De mit is fogunk itt pontosan csinálni? –kérdeztem.
-Hát túrázunk egyet! –mondta de már fent volt a meredek dombon. Meg sem állt csak futott fölfelé.
-Hé, várj meg!
-Én egy kicsit lassabban mentem. Miközben fölfelé araszoltam a lépteimet figyeltem. Ennek az lett az eredménye hogy mire fölértem az erdőbe Lou sehol nem volt.
Lou! –kiáltottam el magam. Hangom visszhangzott.
-Remek. Most itt maradtam egyedül! –motyogtam magamnak.
Elindultam az erdőn leresztül. Nem siettem sehová. Az egyik fán épp mókusok szaladgáltak, a másikon pedig madarak fészkeltek. Nagyon aranyosak voltak. Jó volt a természetben. Ez a régi időkre emlékeztetett. Amikor még Holmes Chapel-ben laktam. Nem volt se hírnév, se One Direction, se Louis. Emlékszem volt egy gyönyörű terület a város közelében. Hasonló ehhez csak még sokkal gyönyörűbb. Volt ott egy patak egy kis híddal, de én sosem azt használtam. Mindig átugrottam a víz fölött egyészen 12 éves koromig. Akkor nem egyedül mentem. Megosztottam a titkos kis helyem egy lánnyal. A hidacskán keltünk át és elsétáltunk egészen a kőkerítésig. Amikor gondolkodnom kellett mindig ot ücsörögtem és csak néztem a tájat. Ott csattant el az első csókom is. Azzal a lánnyal..emlékszem osztálytársak voltunk és az anyukáink is találkozgattak időnként. Szőke haja volt és zöld szemei. Emily-nek hívták.Kedveltem, de aztán megismertem hogy milyen is igazából és kiábrándultam. Ellenséges volt és bántott másokat. Évekig nem beszéltünk és utána már ha akartuk volna sem találkozhattunk volna. Mivel 2010 nyarán jelentkeztem az x faktorba……….
Gondolatmenetemből az szakított ki hogy valaki belémütközött.
-Lou! Mit csinálsz? Merre voltál?
-Ne haragudj! De azt hittem láttam Kevin-t szóval utána indultam. De aztán kiderült, hogy csak egy mókus volt..-mondta csalódottan.
-Nem baj! Az a lényeg hogy megvagy! Aggódtam miattad! –húztam magamhoz erősen.
Viszonozta az ölelésemet és egymás karjaiban tartottuk egymást. Egy kis tisztáson voltunk aminek a végén egy szakadék volt. A kilátás tökéletes volt. Percekig álltunk így a süvítő szélben. Mikor tekintetemet újra az előttem álló fiúra emeltem egy világoskék szempárral találtam magamat szembe.
Nem szóltam semmit. Csak néztem és mosolyogtam. Egy kis idő múlva ő is mosolyra húzta a száját.
Adtam egy puszit az arcára mitől csak még jobban mosolyogtunk. Mikor tekintetünk újra összeért a mosoly alábbhagyott. Kínzó lassúsággal közeledni kezdett az arcom felé.
Ez nem lehet igaz. Tudtam..végig tudtam hogy úgy érez ahogy én. Hihetetlen érzés fogott el. Akarom én ezt? Hogy a fenébe e akarnám egész idáig erre vártam. Már éreztem a leheletét a bőrömön
Centik választották el egymástól ajkainkat. Aztán valami elképzelhetetlen történt.
Ismerős dallamra lettem figyelmes. A bal zsebemben a zúgás nem akart abbamaradni. Miért?
Gyorsan eltávolodtunk egymástól mintha csak bomba robbant volna közöttünk. Nem így akartam..francba.
Gyorsan elővettem a telefonomat és felvettem. Rég nem hallot hangra lettem figyelmes és annak ellenére hogy megszakított valami fontosat örültem neki.
-Gemma?

Gemma
-Harry! Hogy vagy öcsi?
-Gemma? –kérdezte.
-Persze hogy én mit gondoltál?
-Ne-nem néztem meg a számodat. És mesélj, hogy vagy?
-Jól vagyok. Azért hívtalak hogy elmondjak valamit.
-Micsodát?
-Ez egy meglepetés Harry..tőlem neked. Szóval nagyon meg kell majd lepődnöd, érted?
-Meglepetés? Miről beszélsz? –kérdezte izgatottan.
-Hát arról hogy meglátogatlak öcskös..-magyaráztam neki.
-Komolyan? Mikor? Hogy? És mégis..
-Állj, álj, állj, állj, áll. Nyugi! Tudom hogy örülsz de a meglepetésemnek van egy másik része is.
-Micsoda? –kérdezte.
-Remélem nem fog gondot okozni..
-Mi? Gemma bármi is az biztos elintézzük! Miről van szó? –kérdezte érdeklődve.
-Szóval. Amúgy is elég nagy az a ház. Biztos megoldjuk valahogyan. Tehát arról van szó, hogy elhívtam két barátnőmet is. Ha nem baj.
-Dehogyis. Jöjjenek nyugodtan. Semmi baj. Találunk nekik helyet!
-Hálisten! Reméltem hogy nem okoz nektek problémát.
-Dehogyis! És mikor jöttök?
-Az az igazság hogy már taxiban ülünk és körülbelül egy óra múlva odaérünk. MEGLEPETÉÉÉÉS!!!! Szóval készülj fel! Imádlak. Szia.

Harry
-Már a taxiban? Dé én nem vagyok otth..Gemma?
-Valami baj van? –kérdezte Lou.
-Nem, dehogy. Csak Gem hívott. Idejönnek hozzánk?
-Jönnek? Gemma és..?
-És két barátnője. Nem ismerem őket. –mondtam.
-És mikor jönnek? –kérdezte
-Nemsokára itt vannak..
-Akkor most visszaindulunk?
-Ha nem baj!
-Nem, dehogy. Amúgy is rosszra fordul az idő.

Elinultunk lefelé. Most egmás mellett haladtunk néma csöndben. Aztán Lou megcsúszott egy kicsit a földön. Gyorsan elkaptam a karjánál így nem esett el.
-Köszi! –mondta.
-Semmiség!
Az út további részében a biztonság kedvéért egymás kezét fogva mentünk le  kocsiig. Nem nézett rám a tájat bámulta. Apró mosoly bújkált a szája szélén. Ez tetszett. Nem tudta elrejteni.
Az út hazafelé csöndben telt, de ez nem kínos csönd volt. Inkább békés. Következtető.
Miután hazaértünk kupaktanácsot tartottam a nappaliban.
-Szóval hárman jönnek? –kérdezte Zayn.
-Igen. Egy kicsit rendbe kéne szedni a házat. –mind egyetértően bólogattak és indultak volna elkezdeni de megállítottam őket.
-Ja és mivel a házban csak 6 szoba van ezért egyik a vendégszobában, egyik Niall szobájában, egyik pedig nálam fog aludni.
-Ezaz! –lelkesedett Niall!
-Hé! Miért pont nálatok? –kérdezte Liam.
-Csak! Neked és Zaynnek egyébként is barátnőtök van. –mondtam.
-Jogos! –helyeselt Zayn.
-Na de most menjetek és próbáljátok egy kicsit rendbe szedni a házat. Pakoljatok össze, szellőztesetek, ilyenek. Maximum fél óra és itt lesznek.

Amint kész lettünk a takarítással a nappaliba gyűltünk és vártunk. Az eső szakadni kezdett vilámlott és mennydörgött. Hamarosan megérkezett a taxi. Bár a zuhogó esőtől egy kicsit zavarosan de láttuk ahogy kiszállnak. A taxis kinyitotta az ajtót nekik és esernyővel kísérte őket a kapuig. Legalábbis kettőt. Másik kezével egy nagy bőröndöt húzott esernyős kezén pedig táskák csüngtek.
A harmadik lány nagy nehezen kikászálódott a kocsiból. Hátraevickélt a csomagtartóhoz és fölnyitotta azt. Kivett egy nagy bőröndöt, de a művelet alatt megcsúszott és a fenekére esett. Vicces látvány volt de sajnáltam. A taxis vele miért nem udvarias. Egy igazi bunkó.
Mikor a bőröndökkel megvolt táskákat vett ki és elindult a kapu felé, de a taxis megállította. Valamit mutogatott neki, mire a lány otthagyta a holmikat visszament a kocsihoz és becsukta az egyik ajtót plusz a csomagtartó fedelét is lecsukta. A taxis magyarázott még neki valamit mire a lány pénzt adott neki. A ’férfi’ csak megcsóválta a fejét mire a lány még több pénzt adott neki. Ez az egész jelenet undorító volt.
-Niall! –szólítottam az ír srácot aki a félig nyitott ajtóban állt.
-Tessék?
-Hová igyekszel? Segítened kéne a lánynak.
-Oda indultam! –mosolygott!
-Helyes! –mondtam. A kis ír manó már úton is volt a lányhoz aki a csomagokkal bajlódott. Mikor odaért a lány nagyon megörült. Megölelte. Nialler viszonozta..kicsit túl sokáig is.
Mindez egy perc alatt játszódott le. Arra eszméltem föl hogy a másik két lány épp bejön a bejárati ajtón.
Mindenki nagy mosollyal várta őket, de aztán az én arcomról lefagyott..
-Sziasztok! –mondta Gemma és a nyakamba ugrott. Amíg a többiek köszöntek neki a másik lány álszentül mosolyogva nézett a szemeimbe.
-Fiúk ő itt az egyik barátnőm..
-Emily…..vágtam közbe


Remélem tetszett ez a rész! Mostmár kellett valami izgalom is. Túl egyszerű lett volna ha csak úgy összejönnek! :P A dolgok kezdenek bonyolulttá válni. Sok-sok minden vár még rájuk!


KÉRLEK ÍRJATOK VÉLEMÉNYT KOMMENTBE! JÖHET MINDEN! HA TETSZETT A RÉSZ AKKOR IRATKOZZ FEL! J))

3 megjegyzés:

  1. Jaj, ez az Emily. Kíváncsivá tettél! Örvendek, hgoy nem egy átlagos blog, ahol könnyedén összejönnek. Nagyon várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez volt a célom! :) Örülök hogy tetszett!
      Ha lehetséges akkor próbálom a napokban hozni a részt! xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett, imádom! Így tovább :)

    VálaszTörlés