2014. április 13., vasárnap

9.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok!
 Sajnálom hogy megint késtem, de nem is húzom tovább az időt. Itt a 9. fejezet. Sajnos most csak telóról tudom posztolni a részt szóval nem tudom 'kidíszíteni' ahogy szeretném, de amint gépközelben leszek ezt is megcsinálom! :)

Jó olvasást! xx


Niall
00:47. Dessyvel nagyon gyorsan elment az idő. Miután Harry elment aludni folytattuk a csatát, amiben természetesen én nyertem. Körülbelül egy órája hívták otthonról azután pedig megint GTA-val játszottunk. Imádom ezt a játékot és soha senkinek nem engedem hogy hozzányúljon, de ő más neki odaadtam. Az első pillanattól megértjük egymást. Olyan mintha a női változatom lenne. Későre jár már, kezdek álmos lenni. -Alszunk durci? -kérdeztem a bal oldalamon fekvő lánytól aki miután nyertem megsértődött mert szerinte nem volt fair mert elvonták a figyelmét. Miután a kérdésemre nem jött válasz oldalra tekintettem és rájöttem miért nem mondott semmit. Elaludt. A plüssmaciját szorongatta amit otthonról hozott. Az a maci nagyon szerencsés. Emlékszem ahogy kimentem az esőbe hogy segítsek neki.. *-Szia! -köszöntem. Segíthetek? -Úristen! Szia! -ugrott a nyakamba. -Téged az égből küldtek. Viszonoztam az ölelését. -Maradhatnánk még így de meg fogsz fázni! -Viccelsz? Már rég megfáztam. -Akkor gyere.* Az eső elhomályosította a tekintetem, de hihetetlen vonzó illatot éreztem még az arcomba zúduló víz ellenére is. Utánozhatatlan. Nem tudnám megmondani mihez hasonlított de teljesen elkábított..jó értelemben. Csak akkor láttam tisztán miután felértünk a szobámba. A hosszú vizes haja tökéletesen keretezte az arcát a fehér pólója pedig a testéhez tapadt. Nagyon kellemes látványt nyújtott. Miután átöltöztünk hoztam föl kaját, de senki nem látott. Ezután beszélgetni kezdtünk és egyre jobban megkedveltem, majd elindítottam a GTA-t. Ezután három órával jöhetett be Harry. Addig sokmindent meséltünk egymásnak. Megtudtam hogy imád enni, aludni, játszani és zenét hallgatni. Mondott egy pár számot amit szeret de arra már nem tudtam figyelni. Van valami különleges benne. Olyan erős a kisugárzása hogy még csukott szemmel is megérezném ha a szobában lenne. Annak ellenére hogy ilyen energikus intelligens is. Mindenről van véleménye. Tulajdonképpen még csak ma ismertük meg egymást de máris összebarátkoztunk. Hirtelen egy halk nyögés kíséretében átfordult a másik oldalára vagyis felém. Egyik kezével még mindig a mackóját szorongatta a másikat viszont erőtlenül eldobta..a combomra. Mielőtt óvatosan levehettem volna onnan nehogy olyan gondolataim támadjanak amilyeneknek nem kéne gyengéden megszorította a keze alatt lévő bőrömet. Éreztem hogy ez így nem lesz jó úgyhogy inkább gyorsan lecsúsztam az ágyban..ez viszont rossz ötlet volt mert így kezével végig simított a combomtól kezdve egészen a mellkasomig veszélyes területeken áthaladva. A fejemben lelombozó dolgokat játszottam le...mint például hogy üres a hűtő. De nem jött be. Nem én akartam így..Ki kellett kerülnöm ebből a helyzetből. Azonnal. Nem mintha kényelmetlen lett volna a gondolat, de elég furcsán jönne ki ha arra ébredne fel merevedésem van mellete. Óvatosan levettem a kezét magamról és behelyeztem a takarója alá hogy ne fázzon. Fogtam a takarómat és lemasíroztam a nappaliba hogy eltereljem a figyelmemet valami filmmel és egy kis éjféli nasival. Egy horrort választottam. Még csak 20 perce kezdődött de már most elég para volt. Lélegzet visszafojtva vártam hogy mi lesz az ajtó mögött... amikor egy hatalmasat csattant az egyik ajtó az emeleten.

Harry
Miután véget ért a cseppet sem kellemes beszélgetésem Emilyvel megpróbáltam aludni, de nem ment. A szavai csengtek a fülemben. Tudom hogy keményen fog játszani hogy valamilyen módon ártson nekem..nekünk. De nem adhatok neki támpontot hogy hol tud támadni. Óvatosabbnak kell lennem Lou-val de egyszerre vele is kell lennem. Nem fogok lemondani róla csak azért mert egy ilyen nőszemély idejött hogy pusztíthasson, de nem lehetek önző. Körültekintőnek kell lennem. Emily nem láthatja meg hogyan nézek rá mert akkor az egész banda karrierjét sodorhatom veszélybe és ehhez nincs jogom. Sikerülni fog mert azt akarom hogy sikerüljön. Ki fogom játszani Emily-t és ezért bármit megteszek. Remélem minél hamarabb elmegy és ezzel együtt visszaadja a szabadságunkat Lou-val. Meg akarom szerezni őt! És meg is fogom. Azt akarom hogy azt érezze amit én. A kiránduláson egy pillanatra úgy is láttam, de lehetséges hogy csak képzelődtem. De ez nem tart vissza.

Louis
Mi van ha tetszik neki? Mi van ha csak beképzelek dolgokat amik nincsenek is? Mi van ha a lány megpróbálja megszerezni? Már pedig meg fogja! Érzem. De nem fogom annyiban hagyni. Ha kell akkor küzdeni fogok érte foggal-körömmel! Mert megéri küzdeni érte! Meg ha nem is érez úgy mint én. Ki kell ismernem ezt a nőt hogy tudjam mivel állok szemben. Viszont ott van a másik is..amelyik Niall szobájában van. Nem tudhatom hogy mit akar. Mindenképpen óvatosnak kell lennem a két lánnyal. Gemmával természetesen nem. Hiszen testvérek és ismerem már. De lehet hogy rosszul érintené hamegtudná mit érzek ezért megpróbálok majd minél tapintatosabb lenni. Ez viszont nem azt jelenti hogy kevésbé fogok próbálkozni! Mindent megteszek, hogy megkaparintsam!

Niall
Összerezzentem. Tekintetemmel a sötét emeletre fókuszáltam miközben kezemmel a távirányítóért tapogattam. Mikor megtaláltam leállítottam a filmet. -Van ott valaki? -kérdeztem. Próbáltam kiűzni az ijedtséget a hangomból. Nincs válasz. -Lehet hogy csak képzelődtem! -mondtam magamnak és újra elindítottam a filmet, de egy kicsit halkítottam rajta. Amint a képernyőre szegeztem a tekintetemet a szemem sarkából láttam hogy valaki a lépcső alján áll. Megfagytam. Egyszerűen nem mertem oda nézni. Egy pillanatra lehunytam a szemeim, de aztán erőt vettem magamon. Nem lehetek ilyen gyáva! Hirtelen felindulásból odanéztem. -Te jó ég! Csajszi. A frászt hozod rám! -mondtam félhangosan mikor megláttam Des-t ott ácsorogni umm...egy szál pólóban és egy bugyiban. Pedig volt rajta nadrág is. -Mi történt? Nem tudsz aludni? -kérdeztem de csak szótlanul, üveges tekintettel meredt a semmibe. -Szólalj meg kérlek, kezdek megijedni! -kértem. Nem is kellet neki több elindult a konyhába. Csak meglepetten néztem ahogy kipakolja a hűtőt. Még mindig sokkos állapotban néztem ahogy szépen felült a konyhaszigetre és elkezdte kézzel enni a fagyit. Mosolyognom kellett a dolgon. Végül felálltam és lassan elindultam felé. Mégsem hagyhatom így a konyhában az éles dolgok között. Mikor mellé értem még mindig csak a fagyit tömte magába. -Des. -próbálkoztam de semmi. -Dessy! -szólítottam meg újra. Óvatosan a karjához értem erre megdermedt. Elvettem a kezem mire pár másodperc múlva mintha mi sem történt volna evett tovább. Fel kéne vinnem a szobába és visszafektetni az ágyba. Szóval megfogtam a fagyis dobozt hogy óvatosan elvegyem tőle. Abbahagyta az evést és szorosabban fogta. Mostmár előtte álltam és erősen próbáltam elvenni tőle de nem engedte. Egy pillanatra felnéztem rá. Ütközött a tekintetünk. A hideg futkosott rajtam. Üres tekintettel meredt a szemeimbe. -Oké! Semmi baj. Maradhat nálad! -mondtam miután hirtelen elengedtem a dobozt és egy kicsit hátrálni kezdtem egészen míg a konyhapultnak nem ütköztem. Csak néztem őt ahogy eszik tovább maszatosan. Ugyan már. Nem ijesztő. Inkább..aranyos. Elvettem egy kanalat a pultról és felültem mellé. Mielőtt újra vehetett volna a kis kezével magam felé fordítottam a fejét az állánál támasztva azt. Vettem a dobozból a kanállal és a szájához emeltem. Amint megérezte a hideg édességet engedelmesen hagyta hogy etessem. A következő falat az enyém volt. Aztán újra ő következett. Testét nekem döntötte így én tartottam. A fagyi lassan elfogyott. Ekkor leszálltam és a mosogatóba tettem a kanalat. Mire visszanéztem a lányra azt láttam hogy a mélyen alszik eldőlve a hatalmas szigeten. Hogyan vigyem így fel. Tudom magamról hogy képes vagyok bénázni ezért inkább nem viszem fel nehogy valami baleset legyen belőle. Inkább elvittem a kanapéig, de előtte rendesen megágyaztam azt. Óvatosan letettem majd befeküdtem mellé. Egy kis madzagot kötöttem mindkettőnk kezére hogy érezzem ha a kisasszonynak mászkálni támad kedve. Betakartam magunkat és a történteken merengve álomba merültem. Szóval nem csak én vagyok alvajáró!


Tudom hogy nem lett túl tartalmas/izgalmas és hosszú ez a rész de ilyenre sikeredett! :) Komiktól (is) függ hogy mikor jön a következő rész! xxx
Ship Destiniall? Valaki? Valamilyen shipname javaslat kettőjüknek? Én mindenesetre shippelem őket! :D

2014. március 22., szombat

8.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! Itt van a 8. rész! Remélem tetszik majd!
Egy kis változás lesz. Ugyanúgy Louis és Harry a főszereplő, de a részben többiek is ugyanakkora figyelmet kapnak majd mint ők! Majd meglátjuk hogy sikerül..

Jó olvasást! x

8.fejezet


Harry
-Emily..-mondtam nyersen.
-Harry! Szia! Mikor is volt? –mosolygott öntelten miközben közelebb jött hozzám.
-Miért vagy itt? –kérdeztem értelmes választ várva. De ahogy ismerem most is kitér a kérdéseim elől.
-Jöttem Gemmával..hát nem is örülsz? Jól fog telni az elkövetkezendő idő, hidd csak el! –mondta miközben kezét a vállamra helyezte viszont és szinte kiugorva érintése alól hasznosabb tevékenységet kerestem magamnak és Gemma felé vettem az irányt aki mit sem vett észre az egész jelenetből.
-Gemma! –öleltem magamhoz szorosan. Hónapok óta nem találkoztunk, de a viszonyunk az ilyen időszakok ellenére sem lett rossz. Sőt, a távolság csak még jobban összehozott.
-Szia öcskös! Mostmár itt vagyok! –dunnyogta a pulcsimból amibe sikerült majdnem belefolytanom.
-Gyere csak! Üljünk le! –mondtam miközben a hatalmas nappali felé vezettem. Bár Emily-t nem invitáltam sajnos jött magától és otthon érezve magát helyet foglalt a kanapén. Gemma a másik szélre ült le ezzel arra kényszerítve, hogy kettőjük között üljek. Csodás.
-És mesélj Harry, mi újság veled? –szólalt meg egy hang a jobb oldalamról amire már pár éve nem vagyok kíváncsi.
-Semmi. –mondtam közömbösen. A nővérem előtt mégsem bunkózhatok vele. Ő úgy tudja hogy békében váltunk el egymástól és barátok vagyunk, de ez egyáltalán nincs így..
-Ugyan, ne legyél ilyen szűkszavú! Biztosan sok mesélnivalód van…például..a bandádról. Hogy is hívnak titeket? Wrong Infection? umm..Strong Affection? –mondta álszentül de a gúnyos él kicsengett hangjából. Engem nem tud átverni.
-One Direction és nincs semmi amit mesélhetnék neked. Ha érdekel valami guglizz rám. –mondtam neki halkan egy kacsintás kíséretében és a gúnyos mosoly lehervadt az arcáról. Nem tetszik neki ahogy bánok vele. Nem képes elviselni hogy sokkal többet elértem az életben mint amit ő valaha fog, mindezt pedig anélkül hogy átgázoljak embereken akik..
-Harry! Hol lesz a szobám? –kérdezte Gemma.
-Umm..odafönt. A vendégszobában akarsz aludni, Niallnél vagy velem? –kérdeztem.
-Viccelsz? Nem alszom az öcsémmel és a barátjával sem. Ha nem sértődtök meg akkor a vendégszobát választom.
-Dehogyis. Ez nagyon jó döntés! –mosolyogtam rá. Nagy kő esett le a szívemről hogy nem kell a nővérem előtt átöltöznöm, de az örömöm nem sokáig tartott. Rengeteg pénzünk van de nem gondoltuk hogy felesleges szobákra kéne költenünk. Ezért csak 6 szoba van a házban. Ha Gemmáé a vendégszoba…a lány pedig kint minden bizonnyal Niallel fog aludni, akkor..
-Harry! És én hol alszom majd? –kérdezte a hang a jobbomról. Mosolygott. Éreztem. Élvezte hogy ilyen helyzetbe hozhat. A gyomrom is összeszűkült a gondolatra. Ezt nem hiszem el..Nem méltattam válaszra, inkább felkísértem a nővéremet a vendégszobába ami a lépcsőn felérve jobbra az utolsó ajtó. A szobáink így haladnak sorrendben: Niall-é, Louis-é, az enyém, Zayn-é és végül Liam-é. Liam-é mellet van  vendégszoba. Oda kerül Gemma.
Benyitottam az ajtón én magam elé engedtem. Emily ’hálisten végre lekopott. A szoba pasztell színekben pompázott. A bútorok mahagóni színűek voltak. Minden ízlésesen be volt rendezve. Csak egy hétköznapi tv volt dvd lejátszóval, nem úgy mint Niall szobájában. Neki egy 180 cm átmérőjű Full HD TV-je van, Blu-Ray lejátszóval, kismillió DVD-vel és CD-vel, házimozi rendszerrel valamint PS4-gyel is rendelkezik és hozzá rengeteg játékkal. Természetesen a 3D technológia sem maradhat ki. Niall szobája igazán felszerelt.
-Ez lenne az! –mondtam. –Remélem megfelel. Ha szükséged van valamire csak szólj, egyébként nyugodtan rendezkedj be és érezd magad otthon! –bíztattan.
-Elragadó ez a szoba! –hűledezett Gem miközben háttal ledobta magát az ágyra. –gyönyörű. Már most beleszerettem.
-Örülök hogy tetszik! Ha nem haragszol akkor én most lemegyek! El kell még intéznem pár apróságot és a másik lánnyal még nem találkoztam! Udvariatlanság lenne, ha..
-Persze menj csak! Imádni fogjátok Des-t! –mondta lelkesen. Az meg milyen név? Azzal leindultam a földszintre. Niall és a lány csurom vizesen toporogtak az ajtó előtt. Valószínűleg nemrég jöttek be.
-Szia! Harry vagyok! –köszöntöttem a lányt de ő nem tudott válaszolni annyira vacogott. Csak integetni tudott helyette pedig Niall válaszolt!
-Szia! Des vagyok! Niall a kedvencem! –mondta az ír röhögve mire a lány..ezek szerint Des finoman a srác hasára ütött mire az próbálta lenyelni a röhögését többé-kevésbé sikertelenül. De azért a lány is mosolgyott.
-Na jó! Azt hiszem mi most felmegyünk! –mondta Niall. –Felmegyünk? –kérdezte az előtte álló lányt akit végig a karjánál fogva tartott hátulról. Ő csak egy heves bólintással felelt, aztán lassan vacogva elindultal fölfelé Niall szobájába.
Csend telepedett a házra. Nem akartam hogy eljöjjön ez a pillanat, utamat mégis a nappali felé vettem. Nem futhatok előle örökké.
Leültem a kanapé másik végébe és komoly erőfeszítések árán tekintetemet ráemeltem.
-Mit keresel itt? –kérdeztem.
-Mit gondolsz mégis mit? –kérdezte kifejezéstelen arccal. Most nincs itt senki. Csak mi ketten..minek játssza az aranyos lányt?
-Ha azért jöttél, hogy megalázz..vagy hogy tönkretegyél akkor tudd hogy nem fog sikerülni! Nincs gyenge pontom! –mondtam magabiztosan. Pedig igenis van gyenge pontom..fent van a szobájában. Ma még beszélnem kell vlele!
-Ugyan Harry! Ez rád vall..annyi negatív előítéleted van velem szemben! Én sosem mondtam hogy ezért jöttem ide.
-Rászolgáltál. Egyébként meg azt sem mondtad hogy nem ezért jöttél szóval..Mit akarsz?
-Jogos. De miért kell mindenben a hátsó szándékot látnod ha rólam van szó? Annyira hihetetlen hogy eljöttem a nővéreddel Londonba?
-Őszintén? Elég hihetetlen. Én egyébként is hamarabb ismertelek mint ő. Nem tud semmit rólad..de szerintem inkább örülj ennek. Sok mindent köszönhetsz neki és nem hiszem hogy sikerült volna..
-Mi? Úristen Harry! –nevetett fel keserűen. –Mit gondolsz? Komolyan azt hiszed hogy van bűntudatom? Tényleg azt képzeled hogy mindenkinél többet érsz?
-Nem. Nem mindenkinél. Csak nálad. –mondtam. Ez a válasz nem tetszett neki. Nem hiszem hogy ma folytatni fogjuk ezt a beszélgetést, de még bőven nincs vége.
-Csak mutasd meg hol alszom! –mondta. Érezte hogy veszített. Igenis van bűntudata, de engem ez már nem tud meghatni. Felálltam a kanapéról ő pedig szó nélkül követett..sajnos..a saját szobámba.
-Ez az? kérdezte.
-Igen, de nyugodtan aludhatsz Gemmánál is a vendégszobában! –javasoltam neki.
-Nem-nem. Ez jó lesz..Gemma már úgyis biztosan alszik vagy valami. Minek zavarjuk? –mondta. Nem fog kihozni a sodromból bárhogy is próbálkozik.
-Amúgy is ez kinek a szobája? –kérdezte. Látva hogy nem válaszolok leesett neki. Nem tudta elrejteni hogy örül ennek.
-Na ne! Igazán? Egy szobában fogunk lakni..sőt egy ágyban fogunk aludni vagy..
-Ezt most hagyd abba. Csak menj fürödj meg és aztán aludj. Ne nyúlj semmihez, ne törd a kis fejedet semmi hülyeségen és lehetőség szerint ha nem szükséges akkor ne szólj hozzám! –mondtam.
-Hm. Nem tetszik ez a hangnem. Pozitívabb hozzáállást vártam. –mondta.
-Ez már a te problémád.-mondtam. Ha valami nem tetszik Gemma szobája nyitva áll….vagy inkább aludnál a nappali kanapéján? –kérdeztem jót szórakozva a kiszolgáltatott helyzetén és az arckifejezésén.
-Jó lesz itt. –mondta majd elindult az ágy felé. Ledobta a cuccát és a fürdő felé vette az irányt. Amint bement én kimentem. Utamat a szeretett szoba felé vettem.
Halkan bekopogtam remélve hogy még érben találom.
-Gyere! –hallottam meg a hangját majd benyitottam.
-Szia! –köszöntem!
-Szia! –viszonozta egy mosollyal!
-Sajnálom hogy olyan hamar vége lett a kirándulásnak! Ne haragudj! –mondtam.
-Semmi baj! Majd máskor megismételjük! –mondta.
-Az jó lenne! –mondtam mosolyogva. Nem lehet ránézni mosolygás nélkül..annyira csodálatos.
Kis csend állt be közöttünk, de nem volt kínos.
-Láttad Niallt? –kérdezte.
-Niallt? Nem igazán..miért?
-Épp ez az..már több mit egy órája a szobájában vannak azzal a lánnyal. Hogy is hívják?
-Des. –mondtam.
-Oh tényleg. Niall még a hűtőhöz sem ment le. Ez fura nem? –kérdezte.
-Biztosan csak elvannak! –mondtam neki bár nekem is feltűnt hogy Niall szokatlanul közvetlenül viselkedett vele. Furán néz arra a lányra. Nem volt még ilyen soha.
-Lehet. Remélem éjfélre elhallgatnak. Egyfolytában röhögcsélnek! –mondta.
-Lou Bear. Csak nem féltékeny vagy Niall-re? –kérdeztem.
-Mi? Nem..dehogy. Rá nem. –mondta. Rá nem. Akkor kire? Rám? Remélem nem jön be neki Emily.
-És a másik lány..aki nálad lakik? Elvagytok? –kérdezte.
-Most fürödni van. Utána alszik. –mondtam. Nem igazán akarok róla beszélni. Lou sokkal jobban érdekel.
-Hm…csinos lány. –mondta mire a torkom is kiszáradt. Köpni-nyelni nem tudtam. Remélem nem érdekli Emily.
-Mindegy. –mondtam.

Louis
-Hm…csinos lány. –mondtam. Reméltem hogy észreveszi magát. Úgy tűnt ismerik egymást azzal a csajjal. Nem volt szimpatikus..ahogy ránézett. Talán volt köztük valami?
-Mindegy. –mondta. Szóval nem akar róla beszélni? Pedig felesleges kerülgetni. Ha bejön neki akkor úgyis kiderül. Pont alakulni kezdet a dolgok erre jött ő. Nem hiszem el..
-Oké! –mondtam mire fölnézett rám és egy kis ’köszönöm’ mosolyt kaptam. Nem igazán tudtam mire vélni. Tudtam hogy ennek a beszélgetésnek még nincs vége…de mára igen. Fáradt vagyok.
-Harry..nézd. Most inkább aludnék ha nem baj. Holnap beszélünk de most nagyon fáradt vagyok. –mondtam.
-Rendben, pihenj csak! –mosolygott. –Holnap beszélünk! Szép álmokat! –mondta!
-Neked is! –válaszoltam aztán szép lassan elhagyta a szobát én pedig kezdtem álomba merülni.


Harry
Hálás voltam hogy nem feszegette az Emily témát! Jóéjszakát kívántam aztán kijöttem a szobából. De még nem mentem vissza a szobámba. Először benyitottam Niall..vagyis ahogy arra egy pillanattal később ráeszméltem mostmár Niall-ék szobájába.
A következő látvány fogadott. Párnák a földön. A hatalmas tévén GTA Vice City. Des az ágyon. Rajta pedig umm..Niall. Épp..birkóztak? Niall állt nyerésre és Des-t csikizte aki a lepedőbe fulladva nevetett és könyörgött hogy hagyja abba. Ez viszont meg sem fordult a szőke srác fejében.
-Ne haragudjatok! Kopognom kellett volna! –mondtam, de látszólag eddig észre sem vettek most viszont a hang irányába fordították fejüket. Nem mozdultak..csak rámnéztek. Aztán egymásra. És röhögni kezdtek. Az általam keltett zavar elég időt adott a lánynak hogy lelőkje magáról az ír manót.
Mindketten felültek. Des széles mosollyal nézett rám. Nagyon szép és kedves lánynak tűnt. De engem csak egyvalaki érdekel. Hosszú derékig érő haja van ami..göndör? Igen..ez egy plusz pont. Nem volt úgymond puli feje. Egészen a válláig rendezett sima haja volt. Onnantól viszont loknis. Tökéletes fehér mosolya és vidám szemei voltak. Őt sokkalta jobban kedveltem mint Emily-t. Ez egyértelmű. Még ismerkednünk kell de azt hiszem már most bírom. Aztán még ott van az is hogy kevesebb sminkkel is sokkal szebb mint Emily. De ez mindegy. Még most is csak Lou.ra tudok gondolni.
-Megzavartam valamit? –kérdeztem mosollyal az arcomon!
-Neem! –mondta Des és hátravetette magát az ágyon. Nem bírta a szemkontaktust ebben a helyzetben.
-De igen! –mondta Niall. –épp nyerésre álltam.
-Fogd be! –ütötte le hátulról az ír srácot aki ezt nem bírta tétlenül tűrni és megint a lány fölé próbált kerekedni aki ezt nevetgélve tűrte bár nem tűnt úgy hogy zavarta. Tulajdonképpen megint elfelejtették hogy ott vagyok.
-Csak meg akartam nézni hogy berendezkedtél-e. Meg hogy el tudod-e viselni Niall-t! –mondtam mosolyogva. Hirtelen megint felült. Igazán energikus lány.
-Ez kedves tőled! –mondta. –Egyelőre elviselem a srácot. –mondta mire Niall biggyeszteni kezdte a száját.
-Jaj dehogyis! –ölelte meg a lány. –Imádnivaló! –mondta nevetve. Nialler lubickolt a helyzetben. Egyértelműen élvezte ahogy Des teste az övéhez préselődik-
-Akkor én most megyek! Örülök hogy megvagy! Érezd otthon magad! Jóéjt srácok! –köszöntem el.
-Jóéjt! –mondták egyszerre. Des pedig még dobott felém egy puszit. Nagyon szeretetteljes lány.
Kilépve az ajtón azzal szembesültem hogy vissza kell mennem a szobámba. Viszont attól még hogy ott van az a nőszemély még nem én fogom zavartatni magam. Belépve a szobámba hálát adtam Istennek hogy már sötét van. Reméltem hogy alszik. A fürdőszobámba mentem.
Ledobtam a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. A bőrömet perzselő víz hatása alá kerülve próbáltam relaxálni, de csak kavarogtak a gondolatok a fejemben. Mi lesz most velem és Lou-val? Ma egy kis esélyt láttam arra hogy lassan elkezdünk kibontakozni erre megjelent Emily. Remélem nem fog keresztbe tenni nekünk. Hogy is tudna..nem hiszem hogy valaha bárki is közénk állhatna. Meg aztán egyébként sem tud rólunk. És ez maradjon is csak így. Nem szabad rájönnie hogy mi van Lou és köztem. Egyelőre.
Csak remélem hogy minél hamarabb elmegy és nem hagy maga után pusztítást. Ennyi az egész.
Miután megfürödtem felvettem az alsómat és a pólómat amit a fürdőbe vittem magammal. Nem lehetek olyan szabados mint máskor, Kizárt hogy előtte vetkőzzek.
Halkan visszamentem a szobába. Nem akartam fölébreszteni. Nem hiányzik a hangja..így is eleget hallatta mára.
Lassan befeküdtem az ágyam jobb oldalára. Fura hogy nem aludhatok középen, de megszokom. Nem akarom hogy közel legyen hozzám. Nem akarom hogy bármilyen köze legyen hozzám de ez ellen sajnos már nem tudunk mit tenni.
Eszembe jutott hogy elfelejtettem Gemmának jóéjt kívánni, de már felesleges átmennem. Úgyis alszik én meg nem akarom felkelteni.
Miközben ezen gondolkoztam megszólalt egy hang a fejemben. Igen a fejemben. Hát sajnos nem..
-Hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte az ágyam bal oldalát elfoglaló személy.
-Nem mindegy? –mondtam. –Te csak aludj.
-Ugyan már Harry, ne legyél ilyen. Egész kellemesen is eltelhetne ez az idő.
-Nem kell hogy kellemesen teljen. Nem is fog..inkább gyorsan. –válaszoltam.
-Nem kéne ilyen elutasítónak lenned. Akár hiszed akár nem. Keresni fogod a társaságomat. És tudod miért? –kérdezte.
-Na miért?
-Mert elérem hogy keresni akard!
-Le kell hogy lombozzalak. Ez nem fog sikerülni. –mondtam.
-Dehogyis nem. Mindig elérem amit akarok!
-Igen? De milyen áron.
-Az nem fontos. Ahogy nekem kényelmes.
-Utállak! –mondtam őszintén.
-De nem sokáig.

Ennyi volt ez a rész. Nem vagyok vele túl elégedett de ez van. Kell ilyen is. (:
VÉLEMÉNYEKET KÉREK!
Kevés a visszajelzés és ennek nem örülök. Lehetséges hogy bevezetem a „következő rész x számú komment után” módszert. Kicsit aktívkodjatok!
Ha tetszett iratkozz fel és komizz! Ha nem..akkor is komizz és fejtsd ki miért!

Hamarosan következő! xx 

2014. március 15., szombat

7. fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! J
Múlt héten akartam felrakni részt de persze, hogy pont akkor kellet a laptopot telepíteni! Nagyon rosszul esett mert tehetetlen voltam. A telefonommal meg semmire nem megyek! :(

Remélem eddig meg vagytok elégedve velem a késéseim és a hülyeségeim ellenére is! Ha valami nem tetszik akkor nyugodtan írd le a véleményedet és próbálok építkezni belőle. Nagyon sajnálom ha nem tetszik a történet mivel az eddigi 4 rendszeres olvasóm helyett ma már azt láttam hogy csak 3 van. Bevallom nagyon rosszul esett, de nem felelhetek meg mindenkinek! Azt szeretném ha tudnátok hogy nem találom ki előre (egyelőre) hogy mi lesz a történetben..nekem ez még nem megy. Csak leülök a gép elé és akkor jutnak eszembe dolgok sajnálom ha ezzel nem nyerem el mindenki tetszését, de ez van. Egyértelműen kezdő vagyok és ez az írásaimon is látszik szóval legyetek velem elnézőek!


Jó olvasást! xx
Köszönöm azoknak akik kitartanak mellettem! <3

7. fejezet
Louis
Furcsa érzésre keltem fel. Nem vagyok egyedül az ágyamban. Kicsit megmozgattam a kezeimet csak hogy érezzem hol is vannak. Ezt a tevékenységemet gyorsan abba is hagytam. Felkaptam a fejemet és megláttam Harry-t. Kissé szétnyílt ajkain fújta ki a levegőt miközben természetesen úgy nézett ki mint egy angyal. Szóval ugyanúgy ahogy mindig.
A kezeimet is megtaláltam. Egyiket Harry vállán a másikat pedig a mellkasán. Hirtelen megijedtem és elkaptam a kezeimet. Erre megmozdult. Mocorgott egy kicsit és jobban felém fordult.
Óvatosan visszafeküdtem az ágyba. A plafont bámultam..ez fura. Hogy került ide? Nem mintha bánnám! Erről szó sincs. Mikor ezt meguntam szemeimnek hasznosabb tevékenységet találtam. Fejemet felé fordítottam és csak bámultam a kisimult arcát. Ez volt a kedvenc időtöltésem. Egész nap tudnám csak nézni, de..eszembe jutott. Hát persze. Tegnap este horrort néztünk. Mármint ő nézte én meg inkább őt. Aztán felhozott ide és adtam neki egy puszit. Egy héttel ezelőtt ettől megijedtem volna, de most más a helyzet. Már nem félek. Visszatettem a kezemet a vállára. Szeretem őt!
Eszembe jutott hogy csinálhatnánk egy kis programot..hogy még közelebb kerüljünk. Talán elmehetnénk valahova kirándulni. Ez jó ötlet, de ma valószínűleg esni fog. Majd kiderül.
Kikászálódtam az ágyból, bár nehezemre esett. Maradtam volna így örökre, de ha véghez akarom vinni a tervem akkor készülődnöm kell. Kiosontam a mosdóba és fogat illetve arcot mostam. A tükörből egy erősebb ember nézett vissza. Erősebb mint én voltam.
Visszamentem a szobába hogy felvegyek valamit. Ő még mindig aludt. Halkan kinyitottam a gardróbomat abban a reményben, hogy találok valami viselhető és egyben kényelmes darabot. Felvettem a szürke melegítőnadrágomat és az első kezembe akadó lila pólót.
Lementem a konyhába hogy készítsek valami reggelit magamnak. Csináltam egy sonkás szendvicset és lefőztem magamnak egy liter teát. Erre van szükségem. Miután megreggeliztem bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem a kanapén. Az óra még csak 9:37-et mutatott. Hagyom még Harry-t aludni. Ha elkészül akkor indulhatunk. Az idő nem volt kifogástalan de nekünk meg fog felelni.
Lépteket hallottam a lépcsőről. Niall jött le egy szál gatyában.
-Szia! .köszöntem neki. –Hogyhogy ilyen korán fent vagy?
De nem válaszolt csak üveges tekintettel ment tovább míg el nem érte célját..a hűtőt. Kinyitotta és kivett minden mozgathatót. Amit elbírt a kezével azt fogta és ahogy lejött úgy most elindult fel a lépcsőn. Én csak tátott szájjal néztem végig az egészet. Eddig is tudtam, hogy alvajáró e nem hittem volna hogy fel-alá mászkál a házban és pakolászik….na meg persze eszik. Erre majd odafigyelek nehogy leessen a lépcsőn vagy valami.
Újra a tévére koncentráltam. Már kezdtem elmerülni a sorozatban amikor megint neszre lettem figyelmes. Ismét a lépcső felől jött a hang.
-Niall ha megint mászkálsz esküszöm az ágyadhoz kötözlek. És ne gondold hogy nem teszem meg!
-Niall mászkál? –kérdezte egy mély rekedtes hang. Aztán leért a lépcsőn és villantott egy hibátlan mosolyt.
-Um..igen. Az előbb…nem fontos.
-Héé! Hát nekem nem is csináltál reggelit? –kérdezte tettetett sértődöttséggel miközben ajkait lebiggyesztette.
-Azt ki kell érdemelni! –incselkedtem.
-Igen? És mivel? –kérdezte.
-Azzal hogy gyorsan felöltözöl és elkészülsz, mert megyünk a hegyekbe! –közöltem vele mosolyogva.
-Igen? Ilyen időben? –kérdezte szintén mosollyal az arcán.
-Miért is ne?
-Oké! Miért is ne! Gyerünk. –azzal felindult a lépcsőn, de visszafordult. -5 perc és kész vagyok! De csinálj nekem reggelit! –kacsintott.

Harry
Gyorsan felsiettem a saját szobámba. Elővettem a fekete farmeromat, de aztán meggondoltam magam. Inkább valami kényelmeset veszek fel. Felvettem egy laza barna nadrágfélét. Igazából se nem farmer se nem melegítőnadrág. Valahol a kettő között de én szerettem. Kerestem hozzá egy sötétkék pólót és indultam is a fürdőmbe. A házban minden szobához tartozott egy saját fürdőszoba, de ezenkívül az emeleten és a földszinten is van egy. Fogat mostam és egy kicsit eligazítottam a hajamat.
Késznek nyilvánítottam magamat szóval leindultam a konyhába. És ott volt a konyhaasztalon a reggelim. Egy sonkás szendvics és tea. Hm.
Miután végeztem a reggelivel a tányért és a bögrét a mosogatóba tettem. A nappaliba mentem, de nem találtam ott. Hol lehet? Felszaladtam a szobájába de ott sem találtam. Felkaptam a zsekimet és kiszaladtam az udvarra. Ott sem volt. Megálltam egy pillanatra. Motorzúgást hallottam a garázsból. Az ajtó lassan felemelkedett és a fekete Range Rover-em hajtott ki Louis-val a vezetőülésben.
Az autó mellettem állt meg.
-Hát te? Felkutattam utánad a házat! –mondtam.
-Ne haragudj. Csak kiálltam a kocsival hogy minél hamarabb elindulhassunk. –mondta és bevetette a kiskutya szemeket.
-Rendben, de többet ne csinálj ilyet!
-Oké! –mondta egy mosoly kíséretében és már túl is tette magát rajta.
Fogtam magam és beszálltam. Körülbelül fél óra alatt megérkeztünk. Egy kis hegyes-völgyes területre érkeztünk. Gyönyörű volt még így is hogy be volt borulva.
Mire föleszméltem a látványból azt vettem észre hogy Lou már kiszállt. Követtem a példáját mire orromat megcsapta a friss hegyi levegő.

-Lou! Ez a hely csodálatos! De mit is fogunk itt pontosan csinálni? –kérdeztem.
-Hát túrázunk egyet! –mondta de már fent volt a meredek dombon. Meg sem állt csak futott fölfelé.
-Hé, várj meg!
-Én egy kicsit lassabban mentem. Miközben fölfelé araszoltam a lépteimet figyeltem. Ennek az lett az eredménye hogy mire fölértem az erdőbe Lou sehol nem volt.
Lou! –kiáltottam el magam. Hangom visszhangzott.
-Remek. Most itt maradtam egyedül! –motyogtam magamnak.
Elindultam az erdőn leresztül. Nem siettem sehová. Az egyik fán épp mókusok szaladgáltak, a másikon pedig madarak fészkeltek. Nagyon aranyosak voltak. Jó volt a természetben. Ez a régi időkre emlékeztetett. Amikor még Holmes Chapel-ben laktam. Nem volt se hírnév, se One Direction, se Louis. Emlékszem volt egy gyönyörű terület a város közelében. Hasonló ehhez csak még sokkal gyönyörűbb. Volt ott egy patak egy kis híddal, de én sosem azt használtam. Mindig átugrottam a víz fölött egyészen 12 éves koromig. Akkor nem egyedül mentem. Megosztottam a titkos kis helyem egy lánnyal. A hidacskán keltünk át és elsétáltunk egészen a kőkerítésig. Amikor gondolkodnom kellett mindig ot ücsörögtem és csak néztem a tájat. Ott csattant el az első csókom is. Azzal a lánnyal..emlékszem osztálytársak voltunk és az anyukáink is találkozgattak időnként. Szőke haja volt és zöld szemei. Emily-nek hívták.Kedveltem, de aztán megismertem hogy milyen is igazából és kiábrándultam. Ellenséges volt és bántott másokat. Évekig nem beszéltünk és utána már ha akartuk volna sem találkozhattunk volna. Mivel 2010 nyarán jelentkeztem az x faktorba……….
Gondolatmenetemből az szakított ki hogy valaki belémütközött.
-Lou! Mit csinálsz? Merre voltál?
-Ne haragudj! De azt hittem láttam Kevin-t szóval utána indultam. De aztán kiderült, hogy csak egy mókus volt..-mondta csalódottan.
-Nem baj! Az a lényeg hogy megvagy! Aggódtam miattad! –húztam magamhoz erősen.
Viszonozta az ölelésemet és egymás karjaiban tartottuk egymást. Egy kis tisztáson voltunk aminek a végén egy szakadék volt. A kilátás tökéletes volt. Percekig álltunk így a süvítő szélben. Mikor tekintetemet újra az előttem álló fiúra emeltem egy világoskék szempárral találtam magamat szembe.
Nem szóltam semmit. Csak néztem és mosolyogtam. Egy kis idő múlva ő is mosolyra húzta a száját.
Adtam egy puszit az arcára mitől csak még jobban mosolyogtunk. Mikor tekintetünk újra összeért a mosoly alábbhagyott. Kínzó lassúsággal közeledni kezdett az arcom felé.
Ez nem lehet igaz. Tudtam..végig tudtam hogy úgy érez ahogy én. Hihetetlen érzés fogott el. Akarom én ezt? Hogy a fenébe e akarnám egész idáig erre vártam. Már éreztem a leheletét a bőrömön
Centik választották el egymástól ajkainkat. Aztán valami elképzelhetetlen történt.
Ismerős dallamra lettem figyelmes. A bal zsebemben a zúgás nem akart abbamaradni. Miért?
Gyorsan eltávolodtunk egymástól mintha csak bomba robbant volna közöttünk. Nem így akartam..francba.
Gyorsan elővettem a telefonomat és felvettem. Rég nem hallot hangra lettem figyelmes és annak ellenére hogy megszakított valami fontosat örültem neki.
-Gemma?

Gemma
-Harry! Hogy vagy öcsi?
-Gemma? –kérdezte.
-Persze hogy én mit gondoltál?
-Ne-nem néztem meg a számodat. És mesélj, hogy vagy?
-Jól vagyok. Azért hívtalak hogy elmondjak valamit.
-Micsodát?
-Ez egy meglepetés Harry..tőlem neked. Szóval nagyon meg kell majd lepődnöd, érted?
-Meglepetés? Miről beszélsz? –kérdezte izgatottan.
-Hát arról hogy meglátogatlak öcskös..-magyaráztam neki.
-Komolyan? Mikor? Hogy? És mégis..
-Állj, álj, állj, állj, áll. Nyugi! Tudom hogy örülsz de a meglepetésemnek van egy másik része is.
-Micsoda? –kérdezte.
-Remélem nem fog gondot okozni..
-Mi? Gemma bármi is az biztos elintézzük! Miről van szó? –kérdezte érdeklődve.
-Szóval. Amúgy is elég nagy az a ház. Biztos megoldjuk valahogyan. Tehát arról van szó, hogy elhívtam két barátnőmet is. Ha nem baj.
-Dehogyis. Jöjjenek nyugodtan. Semmi baj. Találunk nekik helyet!
-Hálisten! Reméltem hogy nem okoz nektek problémát.
-Dehogyis! És mikor jöttök?
-Az az igazság hogy már taxiban ülünk és körülbelül egy óra múlva odaérünk. MEGLEPETÉÉÉÉS!!!! Szóval készülj fel! Imádlak. Szia.

Harry
-Már a taxiban? Dé én nem vagyok otth..Gemma?
-Valami baj van? –kérdezte Lou.
-Nem, dehogy. Csak Gem hívott. Idejönnek hozzánk?
-Jönnek? Gemma és..?
-És két barátnője. Nem ismerem őket. –mondtam.
-És mikor jönnek? –kérdezte
-Nemsokára itt vannak..
-Akkor most visszaindulunk?
-Ha nem baj!
-Nem, dehogy. Amúgy is rosszra fordul az idő.

Elinultunk lefelé. Most egmás mellett haladtunk néma csöndben. Aztán Lou megcsúszott egy kicsit a földön. Gyorsan elkaptam a karjánál így nem esett el.
-Köszi! –mondta.
-Semmiség!
Az út további részében a biztonság kedvéért egymás kezét fogva mentünk le  kocsiig. Nem nézett rám a tájat bámulta. Apró mosoly bújkált a szája szélén. Ez tetszett. Nem tudta elrejteni.
Az út hazafelé csöndben telt, de ez nem kínos csönd volt. Inkább békés. Következtető.
Miután hazaértünk kupaktanácsot tartottam a nappaliban.
-Szóval hárman jönnek? –kérdezte Zayn.
-Igen. Egy kicsit rendbe kéne szedni a házat. –mind egyetértően bólogattak és indultak volna elkezdeni de megállítottam őket.
-Ja és mivel a házban csak 6 szoba van ezért egyik a vendégszobában, egyik Niall szobájában, egyik pedig nálam fog aludni.
-Ezaz! –lelkesedett Niall!
-Hé! Miért pont nálatok? –kérdezte Liam.
-Csak! Neked és Zaynnek egyébként is barátnőtök van. –mondtam.
-Jogos! –helyeselt Zayn.
-Na de most menjetek és próbáljátok egy kicsit rendbe szedni a házat. Pakoljatok össze, szellőztesetek, ilyenek. Maximum fél óra és itt lesznek.

Amint kész lettünk a takarítással a nappaliba gyűltünk és vártunk. Az eső szakadni kezdett vilámlott és mennydörgött. Hamarosan megérkezett a taxi. Bár a zuhogó esőtől egy kicsit zavarosan de láttuk ahogy kiszállnak. A taxis kinyitotta az ajtót nekik és esernyővel kísérte őket a kapuig. Legalábbis kettőt. Másik kezével egy nagy bőröndöt húzott esernyős kezén pedig táskák csüngtek.
A harmadik lány nagy nehezen kikászálódott a kocsiból. Hátraevickélt a csomagtartóhoz és fölnyitotta azt. Kivett egy nagy bőröndöt, de a művelet alatt megcsúszott és a fenekére esett. Vicces látvány volt de sajnáltam. A taxis vele miért nem udvarias. Egy igazi bunkó.
Mikor a bőröndökkel megvolt táskákat vett ki és elindult a kapu felé, de a taxis megállította. Valamit mutogatott neki, mire a lány otthagyta a holmikat visszament a kocsihoz és becsukta az egyik ajtót plusz a csomagtartó fedelét is lecsukta. A taxis magyarázott még neki valamit mire a lány pénzt adott neki. A ’férfi’ csak megcsóválta a fejét mire a lány még több pénzt adott neki. Ez az egész jelenet undorító volt.
-Niall! –szólítottam az ír srácot aki a félig nyitott ajtóban állt.
-Tessék?
-Hová igyekszel? Segítened kéne a lánynak.
-Oda indultam! –mosolygott!
-Helyes! –mondtam. A kis ír manó már úton is volt a lányhoz aki a csomagokkal bajlódott. Mikor odaért a lány nagyon megörült. Megölelte. Nialler viszonozta..kicsit túl sokáig is.
Mindez egy perc alatt játszódott le. Arra eszméltem föl hogy a másik két lány épp bejön a bejárati ajtón.
Mindenki nagy mosollyal várta őket, de aztán az én arcomról lefagyott..
-Sziasztok! –mondta Gemma és a nyakamba ugrott. Amíg a többiek köszöntek neki a másik lány álszentül mosolyogva nézett a szemeimbe.
-Fiúk ő itt az egyik barátnőm..
-Emily…..vágtam közbe


Remélem tetszett ez a rész! Mostmár kellett valami izgalom is. Túl egyszerű lett volna ha csak úgy összejönnek! :P A dolgok kezdenek bonyolulttá válni. Sok-sok minden vár még rájuk!


KÉRLEK ÍRJATOK VÉLEMÉNYT KOMMENTBE! JÖHET MINDEN! HA TETSZETT A RÉSZ AKKOR IRATKOZZ FEL! J))

2014. február 16., vasárnap

6.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok!
Minden elmaradásomat pótolni fogom..most kezdem.
Utálok késni a résszel, de próbálom hozni amint tudom.
Még mindig nagy problémám, hogy nincs laptopom a koleszban pedig csak a telómra számíthatok.
Lássuk be hogy azzal nem sokra megyek..úgy volt hogy februárban kapok laptopot, de nem hiszem hogy így lesz.
A lényeg hogy a lehetőségeimhez képest próbálom hozni a részeket.
Ne haragudjatok!

Jó olvasást, drágák! x

4.rész



Louis
Arra eszméltem föl, hogy könnyezni kezd a szemem. Valószínűleg elfelejtettem pislogni. 
Harry..ő azt hiszem elaludt. Lehunyt szemekkel és kisimult vonásokkal feküdt mellettem. A bőre éppen súrolta a kezemet. Kicsit közelebb toltam így már teljesen éreztem. Selymes volt és puha.
Persze nem ez az első alkalom hogy hozzáérek, de minden alkalommal ugyanolyan érzést vált ki belőlem.
Ezt lehetetlen megszokni. Egy göndör fürt a szemébe lógott. Óvatosan megfogtam és a füle mögé simítottam. 
Erre megmozdult. Hirtelen megijedtem..mi van ha végig magánál volt. 
Nem érdekel! Hirtelen felindulásból fogtam magam és adtam egy puszit az arcára. 
Semmi. Tényleg alszik.
Most nagyon boldog vagyok..ez hihetetlen érzés volt. Bár meg merném tenni akkor is amikor ébren van.
Ugyanabban a pozícióban voltunk ahogy eddig is. Egymás mellet elterülve az ágyon, a bőrünk összeér.
Ez most így tökéletes. Lehet hogy nem is igaz. 
Nem mozdultam csak a másik oldalra fordítottam a fejemet.
Elgondolkoztam ezen az egészen. Az már biztos hogy ez megéri nekem.
Ha a hátrányokat és az előnyöket nézzük. A válasz egyértelmű.
Az a kegyetlen igazság, hogy ha 99,99%-ban fájdalmas lenne és csak a maradék 0,01% lenne a boldogság, akkor sem hagynám veszni ezt az egészet.
Ez értelmet ad az életemnek. Új dolgokra mutat rá és szükségem van erre a fájdalomra.
Nem mellesleg kib.szottul nem fogok lemondani Harryről. Ez őrültség. Lesz.rom hogy mi lenne a legkíméletesebb módja, hogy hogyan tehetném fájdalommentessé.
Nem akarom azzá tenni..nem mintha tudnám.
Legalább érzem, hogy igazi. Ha fáj akkor igazi. Tehát nem csak álmodom.
Nem akarok agyalni rajta..ha gondolkozunk a dolgokon akkor csak bonyolultak lesznek.
'De' és 'ha'. A két legnagyobb baromság. Teljesen feleslegesek..csak összekuszálják a szálakat.
Aztán a másik oldalon ott a spontaneitás. Talán néha bajba sodornak a spontán tettek.
De legalább biztosan tudjuk, hogy őszinte dolog és nem befolyásoltak a gondolataink és a félelmeink még ha csak egy kis időre is.
Mint az a puszi az előbb. Nem korlátozott semmi.
Most csak lehunyom a szemem és nem gondolok semmire.
A lélegzetemre figyeltem és élveztem ezt a békés helyzetet.
Egészen addig amíg mocorgásra nem lettem figyelmes. Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy.
Ne! Ne menj el..kérlek!
Ehelyett legnagyobb meglepetésemre csak annyi történt, hogy kaptam egy puszit az arcomra.
Éreztem ahogy a puha fürtök csikizik az arcomat. Az arcom lángba borult.
-Szia, Boo! -vigyorgott. Könyökével a hátam mögött támaszkodott a jobb karját pedig a testemen átvetve a párnámon nyugtatta.
-Szia! -komoly erőfeszítéseket kellett tennem hogy ezt kitudjam mondani. Mindenesetre remegett a hangom.
-Mit fogunk ma csinálni? -kérdezte izgatottan, babás mosollyal az arcán. Ez nyugtatóan hatott rám.
-Amit szeretnél Hazz. -pöcköltem meg az egyik fürtjét ami végül a szemén állapodott meg ezért nem látott. Gyorsan megrázta a fejét, mint ahogy a kutyák szokták amikor vizesek. 
Imádnivaló volt. Homlok ráncolva meredt rám, aztán elengedett egy pici mosolyt.
-Akkor? -kérdezte az alsó ajkába harapva.
-Hát..mi lenne haa. Filmeznénk. Mit szólsz?
-Hmm..mit néznénk?
-Vígjáték? -vetettem föl az ötletet.
-Neee.
-Akció?
-Áh. Horror!
-Horror? Biztos vagy benne? -kérdeztem kicsit megszeppenve.
-Ne félj..majd én vigyázok rád! -mondta.
-Rendben! -néztem mélyen a szemeibe.

Harry
-Rendben! -mondta és simogatott a tekintetével.
-Akkor gyere! -mondtam és segítettem neki felkelni a kényelmes ágyáról.
Lementünk a nappaliba és besötétítettünk. Leengedtük az összes redőnyt és Lou kérésére bezártuk mind a bejárati mind a hátsó ajtókat.
-Boo..te menj és csinálj valami nasit, addig én elrendezem az ágyat. Röviden bólintott és elindult a konyha felé én pedig utána néztem. Ellenállhatatlan. 
Megráztam a fejem és nekiálltam a kanapénak. Átalakítottam franciaággyá.
Vittem takarókat meg egy pár párnát is.
-Csináltam karamellás popcorn-t és hoztam még csokit, chipset, és egy csomó Skittles-t.
Szerintem ezzel elleszünk egy darabig. Ja és kólát is hoztam. -sorolta büszkén amiért egyedül el mert menni a sötét konyhába.
-Ügyes vagy! Na gyere válasszunk!
-Hát jó..-fújta ki a levegőt lassan.
-Ne félj! -mosolyogtam rá bátorítóan. -Itt vagyok! -simogattam meg a vállát amire egy félénk mosoly volt a válasz.
-Na szóval..Kör 2?
-Azt ne..tudod hogy két hétig nem mertem fürödni! -vágott kétségbeesett fejet.
-Jó akkor azt hagyjuk. Umm..Végső állomás?
-Azután meg utcára nem merek menni..
-Hát akkor..láttad már a REC-et?
-Mi..umm..nem hiszem.
-Akkor az lesz. -mondtam az orrom alatt mosolyogva.
-De az nem olyan ijesztő, ugye?
-Dehogy Boo. -mondtam megjátszott ártatlansággal.
A testünk kétségbeesetten egymásénak nyomódott..ez főleg az ő hibája. Nem mintha bánnám.
A következő pillanatban a zombik elkezdtek felfelé rohanni a lépcsőházban hátborzongató hangok kíséretében. Elkapták az egyik férfit mire Lou száját egy kisebb sikoly hagyta el.
Kisebb drámai csönd után előugrott egy a semmiből. Boo ettől úgy megijedt hogy az ölembe ugrott.
Még mielőtt meggondolhatta volna magát szorosan átöleltem.
Fejét a mellkasomba temette.
-Kapcsold ki! Kapcsold ki! Kapcsold ki! Kérlek..-mondta remegő hangon.
-Jólvan! Azonnal. Kikapcsoltam. Látod..ennyi. -próbáltam nyugtatni.
-Nem..nem látom mivel most koromsötét van. -pánikolt.
-Oh... -erre most nem sok mindent tudtam mondani.
-Harry? -zökkentett ki.
-Semmi baj..figyelj. Most fölmegyünk a szobába, jó?
-Mi? Megőrültél? Én el nem mozdulok innen. -tiltakozott.
-Nem is kell! -mondtam.
-Hazz, mit csinálsz? -kérdezte azzal fölkaptam menyasszonyi stílusban és elindultam felfelé a lépcsőn. 
Egyenesen bevittem a szobájába és lefektettem az ágyra majd felegyenesedtem és lassan az ajtó felé vettem az irányt.
-Mit gondolsz hová mész? -szólt utánam egy csodálatos hang.
-Uh..a szobámba? -kérdeztem.
-Azt nem. Halálra rémítesz azzal a filmmel aztán csak simán itt hagysz? Gyere ide.
Engedelmeskedtem. Lerúgtam a cipőimet, letoltam a nadrágomat és befeküdtem mellé az ágyba.
Amint a hátam a hideg lepedőt érintette hozzám bújt.
-Vigyázok rád..-mondtam.
-Remélem is! -mondta és ajkait az arcomra tapasztotta.

Ne haragudjatok..tudom hogy elég silány rész lett, de most így sikerült! :/
Reméljük legközelebb jobb lesz! :)
Nyugodtan írjatok véleményt..nem harapok! xx

Remélem tetszett. xx




2014. január 19., vasárnap

5. fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok!
Ne haragudjatok rám! Nagyon durva volt az utóbbi pár hét. Minden tz egy hétre sűrítve és egy matek buktával fűszerezve! :/
De most itt vagyok és hoztam is az új részt manók! Nem szeretlek megvárakoztatni titeket, de nem tudtam mit csinálni!
Remélem elnézitek nekem már sokadszorra. Februártól tudok igazán rendszeres lenni, akkor lesz meg a lapopom.
Telefonról nem tudok ill. nem is szeretnék frissíteni csak végszükség esetén, mivel akkor nem tudom megformázni, rendesen átnézni a részt ami nagyon zavarna.
És bár 2 óra múlva indul a buszom nem érdekel most akkor is frissítek! Sokkal tartozom nektek és köszönöm a kitartásotokat, nagyon sokat jelent! :) xx

Jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket! x




Harry
Egy teljesen új napra ébredtem. Hirtelen minden világos lett..mint amikor reggel felhúzod a redőnyöket. Először a szemedbe vakít a fény és minden összemosódik semmit nem látsz..még fájdalmas is. De aztán ahogy szépen lassan hozzászokik a szemed úgy fokozatosan egyre jobban kitisztul a kép.
Minden tiszta. És tetszik amit látsz.
Tetszik ez az érzés. Egyszerre minden sokkal könnyebben átláthatóvá vált. Nincs de és ha.
Egyszerű az egész. Szimplán meg kell szereznem. Azonnal.
De hogyan kezdjek neki? Talán jobb is ha nem tudom. Talán majd jön magától.
Ha tényleg egymásnak teremtettek minket -márpedig én így gondolom. - akkor együtt leszünk, ahogy lennie kell. Ha így kell lennie akkor az már meg van írva valahol. Csak be kell teljesítenünk a sorsunkat nincs ebben semmi bonyolult....ugye?
Hirtelen ébredtem föl és ahogy elkezdtem ezekre a dolgokra gondolni miközben az ágyban lustálkodtam elkezdett valamilyen szintem megint elnyomni az álom. De nem. Föl kell kelnem.
Egy nagy nyögés kíséretében estem ki az ágyamból és azzal a lendülettel meg is indultam a fürdőszoba felé.
A tükörbe néztem és valaki mást láttam, mint azelőtt. Valakit aki tudta mit akar és van mersze tenni a céljáért.
Ezen elmosolyodtam. Jó érzés volt látni, hogy már nem félek annyira. Tenni fogok kettőnkért, mert így kell lennie.
Gyorsan elvégeztem a dolgom, aztán megmosakodtam. Visszaérve a szobába kitártam a szekrényem mindkét ajtaját. A döntésem egy szürke pólóra és egy bézs színű nadrágra esett. Ezeket a fekete conversemmel párosítottam. Egész jó. Ha becsődöl a popszakma, akár személyi stylist is lehetnék. Erre még nem gondoltam, de vicces lenne.
Óvatosan léptem ki a folyosóra..a többiek még nagyban alszanak. Mázli. Akkor talán észrevétlenül leosonhatok a konyhába. 
Van egy ötletem. És jó lenne ha a kivitelezése alatt elérhetném azt, hogy egyben maradjon a ház. Próba szerencse. Lássunk neki..
Előkotortam a legeldugottabb fiók legeldugottabb sarkának legeldugottabb rekeszéből a szakácskönyvet. Ezt tavaly karácsony óta elő sem vettük..meg is volt rá az okunk. Elmosolyodtam az emléken..mintha csak most lett volna, hogy közösen megsütöttük......azt az izét. Nincs rá szó. Citromtortának indult, de úgy nézett ki mint az olvadt fagyi. Bárcsak olyan lett volna az íze. Mindenesetre Niall elég sokat evett belőle.
Na jó, essünk neki. Mi is kell hozzá? Liszt, sütőpor, cukor, tej, vaj, tojás és egy kis só. Gyerekjáték lesz.
Szóval már ott tartunk, hogy kisütöm őket..még sosem csináltam ilyet. Mármint persze csináltam már palacsintát, de ilyet nem. Ez amerikai, szóval elvileg fel kell jönnie 1cm magasra. Szerintem egy kicsit megszaladt a sütőpor, mivel ez van 3 is. Mindegy ha nem jó Niall úgyis megeszi.
És akkor az öntet..

Louis
Mikor fölébredtem valami újat éreztem. Magabiztosságot és határozottságot. Nem gondoltam volna, hogy ilyet is tudok. Adrenalint éreztem..sokat. Szinte kipattantam az ágyból..na jó azért ez így nem teljesen igaz, de próbáltam aminek az lett a vége, hogy majdnem orra estem a padlón heverő cipőimen.
Valahogy eljutottam a fürdőmig ahol megmosakodtam és fogat mostam. Belőttem a hajam, ahogy azt kell!
Mikor kijöttem egyenesen a gardróbhoz siettem. Kitárva azt végigfuttattam fáradt szemeimet a lehetőségeken.
Egy sötétkék pólót és nadrágot vettem fel a fekete Vansemmel. Hm..jól döntöttem. Igazából sikeres stylist is lehetnék. Ezen jót mosolyogtam.
Ahogy kiléptem a folyosóra egy finom illat ütötte meg az orromat. Ösztönösen lerohantam a lépcsőn egyenesen a konyhába, hogy megtaláljam az illat forrását. Megtaláltam.
Hirtelen figyelmen kívül hagytam az illatot..ott volt. Ott állt a tűzhely előtt és a serpenyővel szenvedett. Nagyon koncentrált..a szemöldökeit összehúzta, az ajkai szétváltak, de a szeme csillogott. 
Ő ilyen. Nagyon bele tudja élni magát a dolgokba. Kisgyerekeket megszégyenítően csillogott a szeme valami új dolog láttán. Kereste a kihívást. Főleg régebben. Régebben szenvedélyesebb volt. Most pedig, ahogy itt állok szinte külső szemlélőként magamat is láttam..és annak a szikráját, hogy Harry megint önmaga. 
Nincs vele semmi baj..sőt. De..mondhatni megkopott a lelkesedése. Valahogy kényelmesnek érezte a világot újabban. Azt gondolta nincs már semmi új, nincs oka izgulni. 
De most itt van valami teljesen új, magával ragadó érzés. És talán megint kíváncsi..talán benne akarna lenni. Talán érezni akarja és talán érzi is. Nem Louis. Magabiztosság. Biztos, hogy érzi!
Lehetséges, hogy megijedt és nem mer színt vallani..elvégre én is ezt tettem. De most tenni akarok értünk. És fogok is.
Arra eszméltem föl, hogy ez a gyönyörű ember előttem hadonászik széles vigyorral az arcán.
-Tessék? -kérdeztem vissza mosolyogva a látványom.
-Na..gyerünk! Kóstold meg! -nyújtott felém valami magas ennivaló..félét. Őszintén szólva nem volt túl bizalomgerjesztő, de mivel Harry csinálta...
-Na......milyen? -kérdezte csillogó, reménykedő szemekkel és talán..izgatottsággal?
Beleharaptam és mindennél kellemesebbet csalódtam. A kinézete ellenére valami mennyországból származó csoda volt. Szinte olvadt a számban. Palacsinta?
-Hmm..mi ez? Nagyon jó lett! -mondtam az élvezettől lehunyt szemekkel. Masszírozta az ízlelőbimbóimat.
-Palacsinta..örülök, hogy ízlik! -mondta elpirulva.(?)
-Ez csodálatos! Van még? -kérdeztem. Közben az emeletről hangos ajtócsapódásra és gyors, egyre hangosabb dübörgésre lettem figyelmes. Na, ne.
-Hát ezek szerint nem sokáig..siess! -mondta vészjóslón mosolyogva.
Amilyen gyorsan csak tudtam a tányérhoz siettem és megfogtam amennyit csak tudtam. Rengeteg volt szóval nem kell félnem, hogy nem marad. Kezeimet a hátam mögött tartva felsiettem a lépcsőn és útközben összefutottam valakivel. Niall..ez nem lesz jó.
-Szia! -köszönt. Mi ez az illat? Van még.. -nem tudta befejezni a mondatot. Csak elfutottam mellette fel a lépcsőn egy 'Szia!' és egy "fogalmamsincsmirőlbeszélszcsakképzelődsz" pillantás kíséretében.
Beestem a szobám ajtaján és az ágyra huppantam. Hallottam amint valaki jön föl a a lépcsőn és automatikusan a párna alá dobtam a zsákmányt. Kopogtak az ajtómon..
-Gyere! -mondtam rosszat sejtve, miközben a párnámat védtem anyatigriseket megszégyenítő módon.
Bejött. Nem rá számítottam de örülök. Harry.
-Szia! -köszönt.
-Szia! -mondtam.
Leült velem szemben az ágyra. Aztán csönd.
És kitört belőlem a röhögés. Úgy nézhettem ki mint aki nem kap levegőt.
-Minden oké? -kérdezte már ő is nevetve.
Mikor elrántottam a párnámat a helyéről..ott volt végem. Már hangtalanul szakadtam a röhögéstől. És akkor ő is rákezdett.
Ránéztem a párnámra..a juharszirup foltot hagyott rajta. Kis elmosódott félkör alakú maszat volt.
Mindketten elterülve az ágyamon röhögtünk. Aztán mikor elcsendesültünk egymásra néztünk.
Megint kíváncsi volt..láttam. A szemei ragyogtak. Ő nekem lett teremtve én pedig neki. Ez ilyen egyszerű.
Nincs ebben semmi bonyolultság...és végképp semmi bűn.
Ez csak ő. Csak ő vált ki belőlem ilyen érzést.
Nem vonzódom a saját nememhez, ebben már a legelején is biztos voltam.
Különös dolog ez és épp ezért gondolom, hogy azért születtünk, hogy együtt legyünk.
És, hogy azért jártuk úgy az utunkat úgy ahogy, hogy a végén a két mellékútról egyszerre léphessünk ki a főútra.
Azért hogy aztán lefeküdhessünk a közepén és a csillagos égboltot csodálhassuk. Együtt.
Ő mutogat..- Az pedig a Göncölszekér, látod?
De nem is a csillagok a fontosak..sőt nem is kell hogy szép vagy jó helyen legyünk. Csak együtt.
Ez felülkerekedik mindenen. 
Látom, ahogy mozog a szája, de nem hallok hangot.  Mégis értem.
Sötét van és csak a csillagok fénye ad valami homályos kiindulópontot. Mégis látok. Tisztán.
És érzek. Melegséget. Belülről fakadót. De azt is érzem, hogy benne is ez van. 
Talán nem is belőlem árad ez a forróság, hanem belőle és csak azért érzem, mert a közelében vagyok.
Mert pont most érzem hogy vagyok.
És leszek..amíg leszünk. Egymásnak, bonyolultan, egyszerűen, tisztán, zavarosan, világosan, sötétbe burkolózva, szeretetteljesen, ragaszkodóan, lázadóan, igazságtalanul, jogosan, keresve, megtalálva, kiszolgáltatottan egymásnak.
Örökké.

Szóóval. Most inkább Louis-ra összpontosítottam egy kicsit.
Remélem nem bánjátok és tetszett a rész!
Még egyszer el kell mondanom, hogy nagyon sokat jelent nekem hogy kitartotok mellettem annak ellenére, hogy nem vagyok pontos és néha hülyeségeket írok.
De megcsinálom és mindig meg fogom csinálni!
Ha csak egy embernek örömet okozok ezzel a kis dologgal akkor nekem már megéri! :)
Köszönöm, hogy elolvastad! Nemsokára találkozunk! :) xx

Véleményeket szeretettel várom! Jöhet hideg-meleg..ne kíméljetek! :) x



2013. december 23., hétfő

4.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok! 
Itt is a negyedik rész. Legyetek elnézőek, egy kicsit beteg vagyok!
1104 oldalmegtekintés..tökéletes karácsonyi ajándék! :))
Remélem holnap megkapom az Our Moment-et! ^^ (már ha azt kapom)
A tesómtól kaptam egy I <3 Niall pólót..imádom! <3

Jó olvasást! :)

4.rész

u.i.:Harry haja *Q* Lou :) <3

Louis
Nem tudok aludni. Csak arra tudok gondolni milyen csodálatos volt ma.
Nem a film, nem a palacsinta, de nem is a popcorn...hanem Ő. Kezdek teljesen megőrülni! 
Az az igazság hogy félek. Sőt, rettegek.
Rettegek attól, hogyha bevallom hogy érzek akkor elveszítem.
Rettegek attól, hogy soha többé nem szólna hozzám.
Rettegek attól, hogy elítélne.
Rettegek attól, hogy ha megtudja soha többé nem akar látni.
De legjobban attól rettegek, hogy Ő nem érez úgy ahogy én. És sajnos ez elég valószínű. Úgy értem..voltak jelek. Egyértelműnek tűntek egy pillanatig, de valószínűleg csak beképzeltem. 
Nincs esélyed Louis..fogd fel!
NINCS ESÉLYED!
Soha nem volt..legalábbis az agyam ezt mondja. De még az agyam sem szállhat szembe a szívemmel. Nem elég hozzá! Semmi nem elég erős ahhoz, hogy elnyomja azt amit érzek. 
Elég! Hagy abba! Csak állj meg egy pillanatra! Tegyél egy lépést vissza és nézz az életedre! Megéri érte küzdeni? Őszintén..megéri?
Teljes mértékben!
Semmi nem vagyok nélküle. Olyan nekem mint az oxigén. Őszintén hálás vagyok a szüleinek, hogy létrehoztak egy ilyen elképesztő embert. Nincs hozzáfogható!
Na ugye..szóval rázd meg magad, állj fel és küzdj érte tovább még akkor is ha néha teljesen értelmetlennek és esélytelennek tűnik! 
Tudom hogy néha félsz..nagyon! De ne félj a szerelemtől..add át neki magad! 
Le tudnád úgy élni az életedet, hogy nem próbáltad meg? Hát persze hogy nem!
Szóval kérlek ne add fel! 
Úgysem tudnád megtenni igaz? 
Persze, hogy nem! Nem lennél rá képes!
Nem vagy elég erős ahhoz, hogy lemondj róla és soha nem is leszel az! De ahhoz elég erős vagy hogy megszerezd, ha igazán akarod!
Akarom!
Még mindig értelmetlennek és esélytelennek látod?
Nem.
Azért mert egyáltalán nem az..nem fogod megbánni! Ígérem!

Harry
Nem fér a fejembe hogy lehet valaki ennyire csodálatos! Nem tudtam levenni róla a szemem..
Nem gondolom, hogy ez normális, de már nem küzdök ellene. Nincs értelme. 
Tulajdonképpen nincs is mi ellen küzdenem..úgy értem..nem vagyok meleg. Ez csak Louis! Louis, Louis, Louis. Csak Ő. Senki más!
Muszáj megszereznem őt! Ez az egyetlen lehetőség! Belehalnék ha nem lenne az enyém!
Próbáltam nem rá gondolni..de értelmetlen volt próbálkoznom is! Nem megy ez nekem!
De hogy szerezzem meg? Hogy érhetném el, hogy az enyém legyen..örökre?
Félek...hogy megijeszteném.
Hogy nem kellenék neki..hogy ezzel az egésszel csak azt érem el, hogy elüldözzem magam mellől. 
És ez az amit nem bírnék ki.
Hogy soha többé nem látom...hogy megutál és csak az emléke marad nekem. 
Annak az emléke hogy milyenek voltunk együtt..
Ugyanakkor tudom, hogy lépnem kell valamit..méghozzá gyorsan.
Inkább kockáztatok minthogy 60 évesen egy nap arra ébredjek, hogy akkor régen nem cselekedtem és ezzel elrontottam az egész életem. Az borzalmas lenne.
Inkább veszítem el abban a tudatban, hogy én megpróbáltam, minthogy ölbe tett kézzel üljek és az első sorból nézzem végig ahogy életem szerelme szépen lassan elsétál mellettem, kicsúszik a kezeim közül.
Valószínűleg az lenne életem legnagyobb hibája..és ezt nem fogom elkövetni!
Semmi és senki nem akadályozhat meg abban hogy az enyém legyen!
Örökre és végérvényesen! 
Nem hagyom! A szívem nem hagyja!
Ellenben az agyammal...az agyam, nos...hajthatatlan. 
Nem akarja! Ki akarja irtani az érzéseimet! 
Nem tudja mire vállalkozott..ugyanis ez több mint lehetetlen!
Én mindig szeretni fogom őt, mindenhogyan!
Szeretlek Lou! Örökké.




Mára ennyi! :)
Rá akartam egy kicsit menni a fiúk gondolataira! Szerintem már ideje volt, hogy tisztázzák magukban mit akarnak!
Még nem kívánok boldog karácsonyt, addig még úgyis találkozunk! ;)
Nálunk nagyban meg a sütögetés. Mézeskalács meg minden finomság, úgyhogy a hangulat már megvan! ^^

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett!
Kommenteket nagyon nagy szeretettel várok!
Jóéjt! xx




2013. december 22., vasárnap

3.fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késedelem miatt! Semmi időm nem volt múlt héten. Nem csak a blogra..semmire.
De most itt vagyok és meg is hoztam a harmadik részt!
Ígérem kárpótolni foglak titeket a kimaradásom miatt! 

Jó olvasást! xx
HOLNAP új rész!

3.rész



Louis
Arra ébredtem, hogy valaki leejtett valamit. Pillanatokkal később megláttam. Hát persze...Niall. Épp a hűtőben kotorászhatott amikor meglökte a tejet a könyökével ami hangos puffanással a márványpadlóra esett.
Körülnéztem és elmosolyodtam a látványon ami elém tárult. Liam  mellettem a kanapén résnyire nyitott ajkakkal, Zayn a fotelben félig lecsúszva és Harry a földön hason fekve.Tegnap este filmmaratont tartottunk a srácokkal. Őrült buli volt! Még alszanak ezért halkan kiosontam Niallhöz.
-Jó reggelt! -köszöntöttem.
-Jó reggelt! -mondta, miközben tömte magába a palacsintát...éhes voltam.
-Mi az? -kérdezte én pedig egyszer rá egyszer a palacsintára néztem.
-Éhes vagyok...kaphatok egyet? -néztem rá kiskutyaszemekkel. Egy pillanatig összehúzott szemekkel meredt rám, aztán megszólalt.
-Na jó...de csak egyet! Azért mert hoztál nekem tegnap kaját! -vigyorgott és elém tolta a tányért. Jóízűen haraptam bele a lekváros palacsintába.
-Figyelj csak..-kezdte.
-Igen?
-Nem láttátok valamerre a fekete kártyámat? Mindenhol kerestem! -mondta aggodalmasan én pedig csak mosolyogtam az orrom alatt.
-Nem is tudom..nézd meg a szobádban! Ott kell lennie.
Egy hosszú percig csak némán pókerarccal bámult rám..majdnem elröhögtem magam. Azt hittem leesett neki, de aztán megszólalt.
-Jó, majd megnézem! -azzal fölállt és a hűtő felé indult. Kivette a kakaót és töltött magának egy bögrével. Épp én is kérni akartam amikor
-Abból én is kapok? -kérdezte egy mély, rekedtes hang mögöttem.
-Talán..-mondta Niall és elővett még egy bögrét.
-Én is kérek! -tettem hozzá.
-Oké! Mindjárt kész is! -azzal letette elénk az isteni csokis italt. Időközben Harry leült mellém. Csak egy fehér pólót és az alsógatyáját viselte. Niall leült velünk szembe és belekortyolt a kakaóba.
-Hogy aludtatok? -kérdezte Ni.
-Én jól amíg le nem verted a tejet..-mondtam egy hatalmas művigyorral az arcomon.
-Véletlen volt. Amúgy meg csináltam neked kakaót szóval..
-Én meg hoztam neked Nando's-t.
-Kaptál a palacsintámból!
-Hoztam neked Nando's-t!!
-De..-kezdett volna bele, de Harry félbeszakította.
-Hagyjátok abba! Nyugi! Néha olyanok vagytok mint egy rossz házaspár..-mondta mire kapott mindkettőnktől egy vérfagyasztó pillantást.
-Igen? Harry..komolyan? -mondta Niall. Hazz az asztal fölé hajolt miközben a könyökén támaszkodott.
-Igen..komolyan! -mosolygott.
-Na jólvan srácok gyerünk, öltözzetek! -mondta Harry.
-Mi? Miért? Hová megyünk?
-Moziba. -mosolygott.
-És Zayn-ék? -kérdezte Niall.
-Még javában alszanak. Hagyjuk őket pihenni.
-Oké..akkor készüljünk el! 15 perc múlva ugyanitt. -mondta Niall.
-Rendben.
-Oké! -mondtam majd mindenki elindult a szobájába. Niall konkrétan felrohant a lépcsőn..biztos a haját akarja belőni. Épp a fölértem a lépcsőn és a szobám felé indultam volna amikor Hazz megszólított.
-Lou..-megfordultam a tengelyem körül és szemtől szemben álltam vele.
-Tessék?
-Mit akarsz nézni?
-Mi? Öhm..nem tudom. Majd ott eldöntjük! -mondtam
-Ja..hát oké! Akkor én most..
-Én is! -mondtam
-Siess, nem akarok sokat várni rád! -mondta. Valami furcsa volt a szemében.
-Sietni fogok! -mondtam egy apró mosollyal az arcomon amit viszonzott.

Harry
-Siess, nem akarok sokat várni rád! -mondtam mielőtt még végiggondoltam volna.
-Sietni fogok! -mosolygott amivel megnyugtatott..nem esett le neki hogy nem úgy értettem. Én is rámosolyogtam majd mindketten a szobánkba indultunk. Felöltöztem, megmostam a fogam és beállítottam a hajam. Egy sötétszürke farmert vettem fel fehér pólóval, a nyakláncommal és a fekete conversemmel. Erre vettem föl a barna bőrdzsekimet. Még egy utolsó pillantás a tükörbe és elindultam lefelé. Lou már ott volt, de Niall még sehol. Élből megfordultam és a szöszi szobája felé vettem az irányt.
-Niall James Horan ha 2 percen belül nem vagy a konyhában itt hagyunk. -dörömböltem az ajtaján.
-Ne, itt vagyok! Jövök már! -nyitott ajtót vigyorogva mire és mosolyogva megráztam a fejem.
-Indulhatunk? -kérdezte Lou mikor leértünk.
-Persze..gyerünk. -mondtam majd a garázshoz indultunk. Úgy döntöttem a Range Roveremmel megyünk mivel a mozi jó 10 percre van innen. Az út csöndesen telt el a rádiót leszámítva. Egy Miley Cyrus szám ment..azt hiszem Obsessed a címe. Igen. Mikor odaértünk sietősen indultunk be a moziba. Az eső szemerkélt. Senki nem vett észre, de akinek mégis sikerült azt nem érdekelte. Szinte csak 30 év feletti párok voltak ott. 
-Szóval..mit nézünk? -fordultam Lou felé.
-Nem is tudom..Niall te mit akarsz nézni? -kérdezte a szőkeséget.
-Talán megnézhetnénk a Lecsót. -vetette fel csillogó szemekkel.
-Kizárt. -ellenkeztem.- Ha harmincszor nem láttuk akkor egyszer sem. Erre keresztbe font  karokkal, gyilkos tekintettel meredt rám.
-Nem tudnál valami mást választani? -kértem kedvesen mire duzzogva megvonta a vállát.
-Akkor nézzük meg a legújabb Harry Pottert! -mondta még mindig morcosan.
-Oké! Az neked is megfelel Lou? -kérdeztem.
-Persze! -bólintott mosolyogva. Valószínűleg jól szórakozott rajtunk.
-Hozzak popcornt? -kérdeztem mosolyogva Niall-t mire felcsillant a szeme és megenyhült.
-Igen!! -mosolygott.
-Jól van! Addig vegyétek meg a jegyeket és üljetek be! -mondtam
-Pár perc múlva bementem a vetítőterembe, ahol már sötétség volt. Szemeimmel egy szőke és egy barna srácot kerestem és meg is találtam őket. Valahol a hetedik sor körül ültek középütt. Alig voltak a teremben rajtunk kívül csak 2 pár és 2 lány 2 fiúval. Valószínűleg dupla randin voltak mivel inkább egymással voltak elfoglalva mintsem a filmmel. Helyet foglaltam Niall és Lou között. Odaadtam Niallnek egy doboz popcorn-t és egy kólát. Majd Lou-nak is az övét. Épp a sajátomat kezdtem volna el enni amikor Niall kikapta a kezemből.
-Hé, az az enyém! -mondtam felháborodva, ő azonban nem is hallotta. Csak hipnotizálva meredt a vászonra miközben automatikusan újra és újra a szájához emelt egy kis popcornt. Visszafordultam a vászon felé, majd éreztem hogy valaki jobbról megbök. Lou. Kettőnk közé helyezte a popcornját amit egy mosollyal és egy  'köszönöm'-mel díjaztam. Negyed óra múlva már mi is a film hatása alá kerültünk. Épp nyúltam volna a dobozba amikor éreztem, hogy ő ugyanezt teszi. Összeértek az ujjaink. Ez maradhatna így..mondjuk örökre. Hirtelen összenéztünk. Féltem, hogy mi fog történni de a zavaromat látva csak rám mosolygott..én is ugyanezt tettem. Ahogy a film véget ért komótosan a kocsi felé indultunk majd beszálltunk. Niall-t úgy kellett odavonszolni..láthatóan nagyon elfáradt a popcorn zabálás közben. A hazaúton a filmről beszéltünk. Nagyon tetszett. Valamikor csinálhatnánk egy HP maratont. Lou és én kikászálódtunk a kocsiból. És Niall? Kinyitottam a hátsó ajtót ahol a szöszi mélyen aludt. Mosolyogva ráztam meg a fejem és felkaptam. Lou kinyitotta a bejárati ajtót én pedig fölsiettem vele a lépcsőn és a szobájába vittem. Mikor leindultam láttam hogy Lou a konyhapultnak támaszkodva vár. Kérdőn néztem rá.
-Én..-kezdte majd elhallgatott. 
-Tetszett a film? -kérdeztem próbálva oldani a hangulatot.
-Igen. Egyik hétvégén csinálhatnánk egy maratont. -mondta egy apró mosollyal.
-Az nagyon jó lenne.-mosolyogtam mire megcsörrent a mobilom. Gyorsan kicsúsztattam a zsebemből a készüléket. Liam szólt bele.
-Szia! -mondta.
-Szia! Mi a helyzet?
-Semmi. Zaynnel elugrottunk egy pizzériába miután arra ébredtünk, hogy üres a ház.
-Bocsánat! Csak elmentünk mozizni és ti még aludtatok.nem akartunk fölkelt..
-Mindegy. Semmi baj! Csak azt akartam hogy vigyünk nektek valamit?
-Uhh..igen! Nekem egy sonkás-kukoricásat és..-Lou-ra nézem. -Te mit kérsz? -kérdeztem tőle.
-Ugyanazt! -mondta mosolyogva amit én viszonoztam. -Két sonkás-kukoricásat és egy hawaii-t Niallnek.
-Oké, meglesz! Szia! -köszönt el Liam.
-Szia! Köszi!

Lou-val elindultunk fel a lépcsőn..épp fölértünk amikor megszólalt.
-Harry..
-Igen? -kérdeztem miközben felé fordultam.
-Én csak azt akartam mondani, hogy...hogy nagyon jól éreztem magam! -madarat lehetett volna fogatni velem amikor ezt kimondta.
-Ennek örülök. Én is. -mondtam. Ott álltunk egymásra vigyorogva néma csendben.
-Későre jár..menjünk aludni! -mondta.
-Rendben. -feleltem és elindultam a szobám felé.
-Akkor jóéjt Haz! -mondta.
-Jó éjszakát Lou! -köszöntem el tőle.

Szeretném megköszönni az 1054 megtekintést! Nagyon sokat jelent! :) x
Készüljetek a különleges karácsonyi kiadásra!
Mit szeretnétek karácsonyra? Én az Our Moment-et. Szerintem nem vagyok egyedül.
Lehet hogy megkapom. Anyukám gyanúsan viselkedett! :)
Írjatok valamit! Hogy vagytok? Mit csináltok karácsonykor?
Holnap új rész!! Komizzatok! Köszönöm, hogy elolvastad! xx