2014. január 19., vasárnap

5. fejezet ~ Larry Stylinson

Sziasztok!
Ne haragudjatok rám! Nagyon durva volt az utóbbi pár hét. Minden tz egy hétre sűrítve és egy matek buktával fűszerezve! :/
De most itt vagyok és hoztam is az új részt manók! Nem szeretlek megvárakoztatni titeket, de nem tudtam mit csinálni!
Remélem elnézitek nekem már sokadszorra. Februártól tudok igazán rendszeres lenni, akkor lesz meg a lapopom.
Telefonról nem tudok ill. nem is szeretnék frissíteni csak végszükség esetén, mivel akkor nem tudom megformázni, rendesen átnézni a részt ami nagyon zavarna.
És bár 2 óra múlva indul a buszom nem érdekel most akkor is frissítek! Sokkal tartozom nektek és köszönöm a kitartásotokat, nagyon sokat jelent! :) xx

Jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket! x




Harry
Egy teljesen új napra ébredtem. Hirtelen minden világos lett..mint amikor reggel felhúzod a redőnyöket. Először a szemedbe vakít a fény és minden összemosódik semmit nem látsz..még fájdalmas is. De aztán ahogy szépen lassan hozzászokik a szemed úgy fokozatosan egyre jobban kitisztul a kép.
Minden tiszta. És tetszik amit látsz.
Tetszik ez az érzés. Egyszerre minden sokkal könnyebben átláthatóvá vált. Nincs de és ha.
Egyszerű az egész. Szimplán meg kell szereznem. Azonnal.
De hogyan kezdjek neki? Talán jobb is ha nem tudom. Talán majd jön magától.
Ha tényleg egymásnak teremtettek minket -márpedig én így gondolom. - akkor együtt leszünk, ahogy lennie kell. Ha így kell lennie akkor az már meg van írva valahol. Csak be kell teljesítenünk a sorsunkat nincs ebben semmi bonyolult....ugye?
Hirtelen ébredtem föl és ahogy elkezdtem ezekre a dolgokra gondolni miközben az ágyban lustálkodtam elkezdett valamilyen szintem megint elnyomni az álom. De nem. Föl kell kelnem.
Egy nagy nyögés kíséretében estem ki az ágyamból és azzal a lendülettel meg is indultam a fürdőszoba felé.
A tükörbe néztem és valaki mást láttam, mint azelőtt. Valakit aki tudta mit akar és van mersze tenni a céljáért.
Ezen elmosolyodtam. Jó érzés volt látni, hogy már nem félek annyira. Tenni fogok kettőnkért, mert így kell lennie.
Gyorsan elvégeztem a dolgom, aztán megmosakodtam. Visszaérve a szobába kitártam a szekrényem mindkét ajtaját. A döntésem egy szürke pólóra és egy bézs színű nadrágra esett. Ezeket a fekete conversemmel párosítottam. Egész jó. Ha becsődöl a popszakma, akár személyi stylist is lehetnék. Erre még nem gondoltam, de vicces lenne.
Óvatosan léptem ki a folyosóra..a többiek még nagyban alszanak. Mázli. Akkor talán észrevétlenül leosonhatok a konyhába. 
Van egy ötletem. És jó lenne ha a kivitelezése alatt elérhetném azt, hogy egyben maradjon a ház. Próba szerencse. Lássunk neki..
Előkotortam a legeldugottabb fiók legeldugottabb sarkának legeldugottabb rekeszéből a szakácskönyvet. Ezt tavaly karácsony óta elő sem vettük..meg is volt rá az okunk. Elmosolyodtam az emléken..mintha csak most lett volna, hogy közösen megsütöttük......azt az izét. Nincs rá szó. Citromtortának indult, de úgy nézett ki mint az olvadt fagyi. Bárcsak olyan lett volna az íze. Mindenesetre Niall elég sokat evett belőle.
Na jó, essünk neki. Mi is kell hozzá? Liszt, sütőpor, cukor, tej, vaj, tojás és egy kis só. Gyerekjáték lesz.
Szóval már ott tartunk, hogy kisütöm őket..még sosem csináltam ilyet. Mármint persze csináltam már palacsintát, de ilyet nem. Ez amerikai, szóval elvileg fel kell jönnie 1cm magasra. Szerintem egy kicsit megszaladt a sütőpor, mivel ez van 3 is. Mindegy ha nem jó Niall úgyis megeszi.
És akkor az öntet..

Louis
Mikor fölébredtem valami újat éreztem. Magabiztosságot és határozottságot. Nem gondoltam volna, hogy ilyet is tudok. Adrenalint éreztem..sokat. Szinte kipattantam az ágyból..na jó azért ez így nem teljesen igaz, de próbáltam aminek az lett a vége, hogy majdnem orra estem a padlón heverő cipőimen.
Valahogy eljutottam a fürdőmig ahol megmosakodtam és fogat mostam. Belőttem a hajam, ahogy azt kell!
Mikor kijöttem egyenesen a gardróbhoz siettem. Kitárva azt végigfuttattam fáradt szemeimet a lehetőségeken.
Egy sötétkék pólót és nadrágot vettem fel a fekete Vansemmel. Hm..jól döntöttem. Igazából sikeres stylist is lehetnék. Ezen jót mosolyogtam.
Ahogy kiléptem a folyosóra egy finom illat ütötte meg az orromat. Ösztönösen lerohantam a lépcsőn egyenesen a konyhába, hogy megtaláljam az illat forrását. Megtaláltam.
Hirtelen figyelmen kívül hagytam az illatot..ott volt. Ott állt a tűzhely előtt és a serpenyővel szenvedett. Nagyon koncentrált..a szemöldökeit összehúzta, az ajkai szétváltak, de a szeme csillogott. 
Ő ilyen. Nagyon bele tudja élni magát a dolgokba. Kisgyerekeket megszégyenítően csillogott a szeme valami új dolog láttán. Kereste a kihívást. Főleg régebben. Régebben szenvedélyesebb volt. Most pedig, ahogy itt állok szinte külső szemlélőként magamat is láttam..és annak a szikráját, hogy Harry megint önmaga. 
Nincs vele semmi baj..sőt. De..mondhatni megkopott a lelkesedése. Valahogy kényelmesnek érezte a világot újabban. Azt gondolta nincs már semmi új, nincs oka izgulni. 
De most itt van valami teljesen új, magával ragadó érzés. És talán megint kíváncsi..talán benne akarna lenni. Talán érezni akarja és talán érzi is. Nem Louis. Magabiztosság. Biztos, hogy érzi!
Lehetséges, hogy megijedt és nem mer színt vallani..elvégre én is ezt tettem. De most tenni akarok értünk. És fogok is.
Arra eszméltem föl, hogy ez a gyönyörű ember előttem hadonászik széles vigyorral az arcán.
-Tessék? -kérdeztem vissza mosolyogva a látványom.
-Na..gyerünk! Kóstold meg! -nyújtott felém valami magas ennivaló..félét. Őszintén szólva nem volt túl bizalomgerjesztő, de mivel Harry csinálta...
-Na......milyen? -kérdezte csillogó, reménykedő szemekkel és talán..izgatottsággal?
Beleharaptam és mindennél kellemesebbet csalódtam. A kinézete ellenére valami mennyországból származó csoda volt. Szinte olvadt a számban. Palacsinta?
-Hmm..mi ez? Nagyon jó lett! -mondtam az élvezettől lehunyt szemekkel. Masszírozta az ízlelőbimbóimat.
-Palacsinta..örülök, hogy ízlik! -mondta elpirulva.(?)
-Ez csodálatos! Van még? -kérdeztem. Közben az emeletről hangos ajtócsapódásra és gyors, egyre hangosabb dübörgésre lettem figyelmes. Na, ne.
-Hát ezek szerint nem sokáig..siess! -mondta vészjóslón mosolyogva.
Amilyen gyorsan csak tudtam a tányérhoz siettem és megfogtam amennyit csak tudtam. Rengeteg volt szóval nem kell félnem, hogy nem marad. Kezeimet a hátam mögött tartva felsiettem a lépcsőn és útközben összefutottam valakivel. Niall..ez nem lesz jó.
-Szia! -köszönt. Mi ez az illat? Van még.. -nem tudta befejezni a mondatot. Csak elfutottam mellette fel a lépcsőn egy 'Szia!' és egy "fogalmamsincsmirőlbeszélszcsakképzelődsz" pillantás kíséretében.
Beestem a szobám ajtaján és az ágyra huppantam. Hallottam amint valaki jön föl a a lépcsőn és automatikusan a párna alá dobtam a zsákmányt. Kopogtak az ajtómon..
-Gyere! -mondtam rosszat sejtve, miközben a párnámat védtem anyatigriseket megszégyenítő módon.
Bejött. Nem rá számítottam de örülök. Harry.
-Szia! -köszönt.
-Szia! -mondtam.
Leült velem szemben az ágyra. Aztán csönd.
És kitört belőlem a röhögés. Úgy nézhettem ki mint aki nem kap levegőt.
-Minden oké? -kérdezte már ő is nevetve.
Mikor elrántottam a párnámat a helyéről..ott volt végem. Már hangtalanul szakadtam a röhögéstől. És akkor ő is rákezdett.
Ránéztem a párnámra..a juharszirup foltot hagyott rajta. Kis elmosódott félkör alakú maszat volt.
Mindketten elterülve az ágyamon röhögtünk. Aztán mikor elcsendesültünk egymásra néztünk.
Megint kíváncsi volt..láttam. A szemei ragyogtak. Ő nekem lett teremtve én pedig neki. Ez ilyen egyszerű.
Nincs ebben semmi bonyolultság...és végképp semmi bűn.
Ez csak ő. Csak ő vált ki belőlem ilyen érzést.
Nem vonzódom a saját nememhez, ebben már a legelején is biztos voltam.
Különös dolog ez és épp ezért gondolom, hogy azért születtünk, hogy együtt legyünk.
És, hogy azért jártuk úgy az utunkat úgy ahogy, hogy a végén a két mellékútról egyszerre léphessünk ki a főútra.
Azért hogy aztán lefeküdhessünk a közepén és a csillagos égboltot csodálhassuk. Együtt.
Ő mutogat..- Az pedig a Göncölszekér, látod?
De nem is a csillagok a fontosak..sőt nem is kell hogy szép vagy jó helyen legyünk. Csak együtt.
Ez felülkerekedik mindenen. 
Látom, ahogy mozog a szája, de nem hallok hangot.  Mégis értem.
Sötét van és csak a csillagok fénye ad valami homályos kiindulópontot. Mégis látok. Tisztán.
És érzek. Melegséget. Belülről fakadót. De azt is érzem, hogy benne is ez van. 
Talán nem is belőlem árad ez a forróság, hanem belőle és csak azért érzem, mert a közelében vagyok.
Mert pont most érzem hogy vagyok.
És leszek..amíg leszünk. Egymásnak, bonyolultan, egyszerűen, tisztán, zavarosan, világosan, sötétbe burkolózva, szeretetteljesen, ragaszkodóan, lázadóan, igazságtalanul, jogosan, keresve, megtalálva, kiszolgáltatottan egymásnak.
Örökké.

Szóóval. Most inkább Louis-ra összpontosítottam egy kicsit.
Remélem nem bánjátok és tetszett a rész!
Még egyszer el kell mondanom, hogy nagyon sokat jelent nekem hogy kitartotok mellettem annak ellenére, hogy nem vagyok pontos és néha hülyeségeket írok.
De megcsinálom és mindig meg fogom csinálni!
Ha csak egy embernek örömet okozok ezzel a kis dologgal akkor nekem már megéri! :)
Köszönöm, hogy elolvastad! Nemsokára találkozunk! :) xx

Véleményeket szeretettel várom! Jöhet hideg-meleg..ne kíméljetek! :) x



2 megjegyzés: